Mickey webnaplója

1. Mindenről lehet írni. Indulásra pl. a népdaltöredéket idézem, miszerint „nem is alszom, csak heverek, nem is igaz, hogy elveszett”. Némileg hasonlít hangvétele a mai perikópára, amely arról szólt, hogy Jézus meggyógyít egy vérfolyásos nőt, majd Jairus leányát.
Nem részletezem.
Aki ismeri, annak elég felidézni, hogy miután az asszonyt meggyógyítja, Jairushoz indul, ahol a siratók kinevetik a Mestert, hogy ugyan már mit akar, s aki mit sem törődve velük, bemegy kíséretével és a szülőkkel a halott 12 éves lánykához. Megfogja kezét, hogy felsegítse, miközben azt mondja: „Talita kum!”, ami kb. annyit tesz, hogy Gidácska kelj fel! Hát nem gyönyörű? Hát még az, hogy Talita engedelmeskedik. Jézus pedig a szülőkhöz fordul kérve, hogy adjanak neki enni. Ennyi. Az érintés, a hit, a szeretet csodája.
2. Miként tegnap, ma reggel is napsütéses az idő. A reggeli fényreflexek szobáinkat feldobják. Olykor elkapok egy-egy pászma által megvilágított részletet. Jobb, mint a vaku. Ma is fotóztam.
3. Még a szomszéd leveléről akarok valamit írni.
A történet úgy kezdődött, hogy szembeszomszéd (a továbbiakban: szsz) elköltözött. Az új tulajdonos tűri, hogy levélszekrényébe dobálja a postás szsz leveleit is. A közöttük létrejött megállapodás szerint új tul. átpakolja szsz leveleit a mi ládánkba, amelynek zárszerkezete emberemlékezet óta nincs meg. Eldobtuk.
Ez azért jó, mert ha erre jár szsz, senkit nem kell riasztania. Benyúl levélszekrényünkbe és elviszi a nekik szóló anyagot. A történet úgy folytatódik, hogy ketten lakjuk otthonunkat: az asszony, meg én. Ám alkalmilag létszámunk megduzzad hajdan itt lakó gyermekeinkkel.
Történt pedig, hogy szsz két levelet kapott. Ránéztem a kopertákra, majd visszadobtam őket levélszekrényünkbe. Tapasztalatból tudom, hogy érte jönnek, legalábbis megfigyeltem, hogy eltűnt korábban már egy adag nevükre szóló levél. Nyilván kivették, akiket illet – szsz-ék.
Na már most… Jön haza fiunk, kezében uncsika, az ő kezében három levél: egy nekem, kettő szsz-éknek. Megköszönöm neki, hogy ilyen aranyos volt és kézbesítette Levike appapa postáját. Majd másnap reggel visszadobom a két idegen borítékot.
Délután hazajőve benéz feleségem a levélszekrénybe, és felhozza, amit benne talál. Két levél szsz-éknek. Mondom, reggel visszaviszem a ládába, hátha akkor jönnek, amikor senki sincs nálunk itthon, és magukkal viszik a nekik szóló postát. S lőn. Reggel visszaraktam őket.
Délután lányunk érkezett először haza. Felhoz két borítékot. Mit gondoltok, kinek szóltak? A válasz helyes: szsz-éknek. Ma reggel harmadszor is visszadobtam levélszekrényünkbe a küldeményt. Hátha érte jönnek.  
A családot pedig értekezletre hívom. Mind a négy gyermekünknek itt kell lennie, mert plenáris ülés lesz, fontos mondandóval. A napirend egyetlen témája: A levélszekrényünkbe átdobott s szsz-éknek címzett borítékok békén hagyása.
Az ülést állófogadás követi: lesz keksz, szendvicsek, pogácsa, kávé, üdítők.
Megjelenésükre feltétlenül számítok. 
PS.: Valaki újra felhozta a két levelet.