– Vajon Ráth-Végh ismerte-e Radnóti M. névgyűjteményét, amely azon alapult, hogy a név tulajdonosa és foglalkozása stimmel. Pl. Lécfalvi Ödön asztalos. Ugyanis Az emberi butaság c. könyvében ilyenek olvashatók. Egy csaló neve: Fortély Kálmán, egy zsarolóé: Kapsz László. Felakasztotta magát egy Lógó Lajos nevű levélkihordó. Ugyan csak felakasztotta magát egy fenyőfára Baumstark (Faerős) Rózsi. Nem stimmel, de baleset áldozata lett Eleven Júlia. Egy alkoholellenes kongresszuson Mo.-ot 3 úr képviselte: Giesswein (kimért bor), Pálinkás és Boromissza. Két tolvaj betört Teleki Pál otthonába. Véletlenül Andrási Gyula és Tisza Kálmán volt a nevük.
– Babits szerint a pleonazmus gondolathiányt takar. Vitatkozom vele. Régi korokban az írásbeliség előtt szájról szájra terjedt az ősök története stb. Lényeges volt az ismétlés, a „szájbarágás”, hogy bizton megtapadjon a mondandó. Bőven találkozunk vele a Bibliában is.
– Illyés írja: hogy „jól nézek ki ... eddig gyávaságból nem használtam, bár nemhogy jobbat, de véle egyenrangút se érzek már, és ennek ezernyi társával.” Az ezerből néhány: Most mondd oda! Fogta magát és eliszkolt. Kikérem magamnak!
– Móra (Mihály folyamatba tétele) gondolata máig érvényes. A jogi megfogalmazás „M. fölszólíttatik, hogy magyar állampolgárságát hat hét alatt igazolja, különben folyamatba tétetik az eljárás a föltételesen megadott italmérési engedély megvonása iránt” értelmét Móra fejti ki M.-nak: „ha maga hat hét alatt be nem bizonyítja az állampolgárságát, akkor visszaveszik az engedélyt.” Mire Mihály: De hát akkor mért nem így írták? Ezt ma is megkérdezhetnénk a jogászoktól.
– Tabi László szerint egy külföldi a tárgyas, alanyi ragozást sose tanulja meg. Az ikes igéket se. A tőhangváltozást se: só-sót, de hó-havat, de tű-tűt s nem tüvet, füvet, de fűt-fát ígér. Nem vagyok éhes, eszik a fene – veti fel Tabi, de esz a fene, mert ínyemre való, amit visszautasítottam.
– Bárány Tamás külföldije listát szed elő. Rajta ezek a szavak: szert-szeret-szert tett-szeretet-szeretett-szerettet-szeretetet-szert tetetett-szeretettet-szerettetett-szerettetettet-szeretetet tettet-szeretetet tettetett.
Mondja: egy hétig tartott csak, míg megfejtettem ezeket... Mágyárul megtánulni? No, ne tréfáljánák, urám!
Hát épp ez benne a zenebona – teszem hozzá befejezésül én.
Összefoglaló a Józs 6-hoz. A leírás szerint hét napon át kerülgették a várost, a hetedik napon hétszer járták körül, majd nemcsak a kürtöket fújták meg a papok, hanem parancsra hatalmas csatakiáltásba kezdtek, mire Jerikó falai leomlottak. Az izraeliták minden embert és állatot lemészároltak, a nemes fémeket pedig az Úrnak áldozták. Ráchábot és családját biztos helyen letelepítették. Lábjegyzet közli, hogy a leírtakkal ellentétben archeológusok állítják, romhalmaz volt ott, nem városfal abban az időkben, amikor az izraeliták Jerikót bevették. Közöm. Ma nehéz elfogadni a módszert, s az egész honfoglalást. Meglehetősen értetlenül állunk a pusztítások előtt. Minden nép pusztulása innen nézve nehezen fogadható el. Majd odaátról látjuk, hogy mi miért történt úgy, ahogyan történt. Az egyik spirituálé induló szövege: Joshue fit the Battle of Jericho... Ezt nagyon szeretem hallgatni a The Golden Gate Quintet előadásában.
2014.09.05. 14:41 emmausz
Utoljára a Nyelvédesanyánkból
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr616672767
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek