Dialógus ég és föld között
Szeghy E. írja Emlékeim c. önéletírásában a chilei illetőségű pater Matteóról.
1. sztori. P. Matteo a chilei fővárosban gyóntatott. Egy fiúcska azt állította, hogy rendszeresen beszélget Krisztussal. Azt mondta neki p. Matteo: Ha legközelebb beszélsz az édes Jézussal, kérd meg, hogy küldje ide, ebbe a gyóntatószékbe azt, akire gondolok. A fiú megígérte. Matteo pedig egy hatalmas, vezető szerepet játszó politikusra gondolt, akit szeretett volna az egyház esküdt ellenségeinek soraiból átemelni saját táborába. Egy hét múlva újra gyónásra jelentkezik a gyerek. Matteo visszatartja:
– Kisfiam, mi van az én múltkori kérésemmel: Szóltál róla az édes Jézusnak?
– Igen – feleli az a legtermészetesebb hangon.
– Nos és mit mondott?
– Megígérte, hogy megteszi.
A fiú el, s utána Matteo is. A gyóntatószék a kereszthajóban volt, s így a dóm főkapuja onnét nem volt látható. Különben is, a fiúnak halvány sejtelme sem volt arról, hogy kiről van szó, mikor egyszer csak visszafordul, és azt mondja az őt követő Matteónak:
– Tessék visszamenni, atyám. Az illető most lépett be a főkapun, s egyenest idejön.
Így is lett. Az illető meggyónt és végleg megtért.
2. sztori. Lyonban P. Matteót kihallgatáson fogadta a bíboros, de ügyére szórakozottan, kurtán reagált, mert sokan voltak a kihallgatáson. Ekkor p. Matteo Lisieux-i Szt. Teréztől kért segítséget:
– Nézd csak, kicsikém, ez a dolog nincs rendjén, mert a bíboros itt nem tudott alaposan tájékozódni az én ügyemről. Az kellene, hogy hívjon meg engem ebédre, és ott részletesen előadhassam neki, hogy mi járatban vagyok. Ebben a pillanatban a bíboros utána kiáltott: „Pater Matteo, én itt nem tudok amúgy hirtelenjében alaposan tájékozódni az ön ügyéről. Jöjjön el hozzám ma ebédre, s ott részletesen előadhatja nekem, hogy mi járatban van.” Így is történt.
Van ez így. Így van ez. Ez így van. Van így ez. Ez van így. Így [hát]: Ez van.
Akárhogyan ragozom, ezek megtörtént esetek.
***
De Paradiso
1. A Paradicsom (perzsa szó: Kert jelentéssel) egykor maga volt az Éden.
2. A paradicsom bogyós gyüm..., akarom mondani zölds..., vagyis hát igen sajátos és egyedülálló termés. Paradicsom illata van nemcsak a bogyónak, de a növény leveleinek is, miként a füge illatát is árasztják a levelei. Nekem e műfajban a csúcsot a valamikor az 50-es években bőven termesztett gerezdes fóti paradicsom jelentette.
3. Ma milánói szósszal (nagyjából ízesített paradicsompüré) kevert makarónit ebédeltem. A linóleumra kihullott tészták helyén pirosas csíkok keletkeztek, s ezek a műanyaghoz molekuláris méretekben oly erősen kötődtek, hogy dörzsöléssel se lehetett őket eltávolítani. Mondom a fel(e)ségnek: Lefogadom bármibe, ha egy mázsa paradicsomot szétnyomok az asztalon és kézzel lesöpröm róla, nem hagy foltot. Ez meg itt ennyire „ragaszkodik” a műanyagterítőhöz. Vajon miféle élelmiszereket eszünk mi? Egyáltalán még ételeknek nevezhetők ezek a műanyagok?
***
Csak most fogtam fel, hogy egyik bloggerina elhunyt. Isten adjon a mindig mosolygós Stali”-nak békét!
Összefoglaló a Bír 12-höz. Tudjuk, Jiftach – parázna nő gyereke – győz az ammonitákon. Efraim lakói idegesek lettek ettől s megfenyegették. Jiftach veszi a lapot, és harcosai csatát nyernek Efraim ellen. 42 000 embert ölnek meg. Ezután Jiftach hat évig lesz bírája Izraelnek. Őt követi Ibszán, akinek 30 fia és harminc lánya volt. Mind idegennel házasodtak, fiai és lányai egyaránt. Ibszán hét évig bíráskodott. Őt Elon követi, aki 10 évig bírája Izraelnek. Halála után Abdon következik. A szerző azt írja, hogy 40 fia és 30 unokája volt, akik 70 szamáron jártak. Stimmel. (A szamár akkor olyasféle státusszimbólum lehetett, mint ma a személygépkocsi.) Abdon 8 évig bíráskodott. Közöm. Van ennek a rövid fejezetnek egy fura epizódja: A Jordán gázlóit megszállták Jiftach katonái. Minden átkelőre ráparancsoltak, hogy mondja: „sibbolet”. Aki szibboletet mondott, azt lekaszabolták. Efraim lakói ugyanis sz-nek mondták az s hangot. Életükkel fizettek érte. Cinikusan hangozhat: Lám, mit tesz a tájszólás! Nem mindegy, hol mit beszél az ember. Mielőtt valaki félreértene, sietek kijelenteni, hogy én nagyra becsülöm és szeretem a tájnyelveket, mert ezek adják nyelvünk teljességét. Így kerek, így ízes. Meg ne öljön érte Jiftach késői utóda. (Vitáznak arról, hogy a sibbolet kalászt vagy vízfolyást jelent-e. Én vízfolyásra gondolok, mert a Jordán gázlóinál történt ez a fajta „halálos vizsgáztatás”. Nota bene: A H. Haag-féle Bibliai lexikon szerint kalász a szó jelentése. Meglehet. A Jordán partjai mentén feltehetően gabonaföldek voltak.)
2014.10.03. 06:56 emmausz
Dialógus ég és föld között
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr166754705
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek