Mickey webnaplója

Mondom az asszonynak (Tücsinek? Nem tudom, melyiket szereti inkább olvasni.): Másfél órával többet alszol, mint én. Aztán korrigálok. Igaz, hogy csaknem éjfél lett, mire elvackolódtam, s hat előtt kidobott az ágy, tehát max. 6 órát aludtam, de hajlamos vagyok nap közben is el-elbóbiskolni. Nem számoltam utána, hogy ez összesen mennyit tesz ki. Uram bocsá, még rejtvényfejtés vagy könyvolvasás közben is elnyom olykor a buzgóság, függetlenül attól, hogy érdekes-e az, amelyiket éppen művelem. Ergo magam is sokat alszom. Anyám idevonatkozó megállapítása visszhangzik bennem: „Fiacskám, napi öt óra alvás úrnak és rabszolgának egyaránt elegendő.” Ha látta, hogy értetlenül nézek vissza rá, még megtoldotta a mozlimoknak tulajdonított mondással: Allah mindenkinek kiosztotta az alvásra fordítható idejét és az általa elfogyasztható ételmennyiséget. Ha sokáig akarsz élni, úgy kell gazdálkodnod, hogy mindegyik sokáig kitartson. Nem említette, de lehet, hogy Allah kiadta mindenkinek a mozgásmennyiséget is, amellyel újabban kezdek takarékoskodni. Nehogy idő előtt elfogyjon.
A téli szezonban ma másodszor késztetett az időjárás alakulása arra, hogy mozgásaimat kiegészítsem az autó szélvédőjének és többi üvegének vakargatásával. Éjszaka, míg nem figyeltem oda, ónos eső esett. Reggel se figyeltem oda, mert ha figyelek, viszem magammal a fényképezőgépet. Alighanem csodálatos fotókat lehetett volna készíteni a vakaratlan és erősen dorozmás ablakok mögül. A jég az üvegeket katedrálüvegekké alakította. Láttál is, meg nem is rajta keresztül. Szeretem az ilyesmit, mert meg nem ismételhető műalkotásokká szelídül a mutatkozó tájkép. Ez a kísérlet ma elmaradt. Sebaj, a fb-on naponta ezerszám jelennek meg fotók. A világon semmi se történik, ha nincs köztük az én kincset érő művem. Egyebekben most dél van. Ki tudja, mit hoz még elém a mai nap. Lehet, hogy fotók ügyében nem ez az utolsó szavam.
Összefoglaló a 2Kir 10-hez. Nagy leszámolás lehetne a fejezet címe. Jehu levelet ír Acháb 70 fia nevelőinek, nagyjából azt megfogalmazva, védjétek magatokat. Majd még egy levélváltás következik, a nevelőket arra biztatva, hogy vágják le a 70 fiú fejét, akik együtt lakomáznak a város előkelőivel. Így levágták a nevelők a 70 izraeli fejét. Ezután Jehu Szamáriában is körülnézett, és akik Achaszja testvéreinek vallották magukat, azokat szintén lemészárolta. Ők 42-en voltak. Akiket még Acháb fiai közül azonosított, azokat is megölte. És még mindig nincs vége. A Baál-hívőket közös véres áldozatbemutatásra hívta templomukba. Az áldozat végén emberei lesben álltak, és valamennyi Baál-hívőt kiirtottak. Majd lerombolták a templomot, oszlopait elégették. Megmaradtak viszont Bétel aranyborjúi. Az Úr a nagy tisztogatás után tudomására hozta, hogy 4 nemzedékig az ő utódai uralkodnak, ám ennek az az ára, hogy Izrael területe zsugorodik az elszakadók miatt. (Hazael elviszi az ország Jordántól keletre fekvő részét.) Közöm. Gyerekkoromban a földre karcoltunk bicskával egy szögletes országot két egyforma részre osztva, majd felváltva egymás területébe vágtuk bele a bicskát. A penge vonalában húztunk egy egyenest, és az ellenfél megmondhatta, hogy melyik részét adja át így kettészelt országának. Majd a másik fél következett. Az veszített, akinek egy tenyérnyi földnél kisebb darabja maradt, s minden más területét elcsatolta játszótársa. Mintha jól leképezné a politikát, merthogy nagyban is ez a kiszorítós játék (politikai játszma) folyik megállás nélkül. Az ilyeneknek útban vannak az olyanok, s megfordítva: irtják hát egymást. A birodalmaknak útjukban áll egy másik birodalom, irtják hát egymást. Az oszd meg és uralkodj! – római korba visszamutató elve máig az ellenségeskedések taktikája. A gonoszság – úgy látom – többnyire túlmegy azon a mértéken, mint amit az emberről feltételeznék. Sűrűn fontolgatom: Minek szülni, ha a háború, etnikai tisztogatás, erőszak, a legkülönfélébb agresszió áldozatai lesznek azok, akiket gyerekként olyannyira akartak és szerettek. Vagy ha értelmes dolog a szülés (persze hogy az), akkor hogyan történhet meg, hogy a felnevelt generációk meglehetős része a fenti agressziók valamelyikének az áldozata lesz? Fekete Gyula hasonló kérdést feszeget egyik könyvében. Vagy mindenkinek lopnia kellene, vagy senkinek se szabadna. A legrosszabb, hogy egyesek sokat lopnak, mások pedig hoppon maradnak. (Vö. kizsákmányolás, illetve saját megfogalmazásom a kapitalizmus gyakorlatáról: az a cél, hogy én többet húzzak ki a zsebedből, mint te az enyémből.)