Az ember vagy képes egy témára koncentrálni, s az egy tárgyra összpontosítás következményeként levonni a konzekvenciákat, amennyiben adódnak, máskor fegyelmezetten megírni egy témát arányosan kifejtve annak minden lényeges szegmensét.
Vagy ellenkezőleg. A-ról B jut eszébe, onnan C-re irányul, majd D-re ugrik, s mint a lepke bejárja a tarka rétet, azt is elfeledve, hogy honnan indult.
Ma ez utóbbi csapongás volt az enyém. Tücsi reggeli közben-után simogatja a telefonját, és értesít engem a legfrissebb hírekről. Erről jut eszembe, hogy valaha örültünk a vonalas telefonnak. Azt akkor kaptuk, amikor a Baross utcai ltp-en laktunk a nyóckerben. Ott pedig akkor kezdtünk lakni, amikor még nem született meg fiunk, csak a három lányka élt. Ez pedig azt jelenti, hogy 1984-előtt már odaköltöztünk. Ebben az időben határoztuk el mind a testvérek, hogy megszerezzük a jogosítványt. Előbb G., aki az akkor divattá lett digitális kijelzős órát tartalmazó golyóstollal kedveskedett oktatójának. Ő Skodán tanult, és elsőre levizsgázott. Én Ladán és másodikra sikerült. Ez a második az azóta eltelt 32 év után is élénken él az emlékezetemben. A lakótelepen át a Klinikák metrómegállóhoz igyekeztem, hogy a Népligethez érkezzem az inkriminált napon a vizsga időpontja előtt kb. 20 perccel. Majdnem megfagytam. Január 13-át írtunk (a jogosítványom tanúsítja). Elérkezett a vizsgaidőpont. Oktatóm sehol, én meg a Ladán és rajta kívül senkit nem ismertem. Fogalmam se volt róla, hogy kit kellene a ligetben megszólítani, aki vizsgabiztosként számba jöhetne. Szabályosan dideregtem, mire a megbeszélthez képest félórás késéssel befutott az oktató. Egy mondatban elmondta, hogy azonnali javítást igényelt reggel a Ladája, ezért késett, s már rohant is a vizsgabiztoshoz, sűrű elnézést kérve tőle. Utóbbi kegyes volt és hajlandó arra, hogy szemrevételezze tudásomat. Beültünk, tettem a dolgomat, még a vizsgadrukk se tudott átmelegíteni. A vizsgabiztos olyasfélét morgott, hogy alig ütöm meg az elfogadhatóság mértékét, oktatóm pedig arról beszélt, hogy kifogástalan gyakorlatot mutattam be. Erre varrjon valaki gombot. Ezek után odaadtam az oktatónak a tevékenységét honoráló szerény baksist, s elindultam gyalog a Ganz-gyár felé a villamoshoz. Az oktató felajánlotta, hogy elvisz, én hárítottam. Talán bennem se fogalmazódott meg, hogy miért. Utólag egészen világos: a bennem felgyülemlett feszültséget akartam kimozogni magamból, hiszen még várt rám a napi nyolcórás munka.
Honnan is indultam? A reggeli simogatós telefontól.
Összefoglaló a Tób 1-hez. Adva egy ember. Tobit a neve, aki termésének elsejét, az első tizedet Lévi fiainak adta, a második tizedet pénzzé tette és a pénzt Jeruzsálem város kapta céljai megvalósításául. A harmadik tizedét árvák, özvegyek, idegenek. Felesége Anna, gyermekük Tóbiás. A család Asszíriába kerül, de nem eszi a pogányok kenyerét. Saját szokásai szerint él, titokban. Továbbra is segít az éhezőn, a ruhátlanon. Népe temetetlen halottait éjnek idején eltemeti. Emiatt átmenetileg menekülnie kell, majd amikor Asszarhaddon lesz a király, visszatér Ninivébe. Közöm. Tóbiás könyve egyedülálló a maga nemében. Ha az Énekek éneke a szerelemről szól, ez az előző a házasulásról és még sok mindenről. Az első fejezetből megtudjuk, hogy Tobit jámbor lélek, aki következetesen tartja a mózesi törvényeket, életét azokhoz igazítja, saját példájával tanúsítva a közmondást: aki megtartja a törvényt, azt a törvény is megtartja. Megtartja jólétben, száműzetésben és üldöztetések közepette. Ez ma sincsen másképp. Aki a szeretetparancsot megtartja, az biztonságban tudhatja magát. Az istenszeretet kulcsa: a parancsa szerinti élet.
2015.04.08. 12:30 emmausz
Szabad asszociációk
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr887350290
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek