Tegnap még kiültünk napozni, ma már olyan erős sugárzásra lehet számítani, hogy inkább a lakásba húzódunk.
Tegnap még korainak tartottam a heti porszívózást, ma legszívesebben hajnalban hozzákezdtem volna, hogy ne a forróságban kelljen rángatnom a szívófejet szerte a lakásban.
Tegnap még becsületesen kitöltöttem a rejtvényújság valamennyi négyzetét, és elolvastam a benne szereplő valamennyi gyenge viccet, hogy aztán felpattanjak és az immár a jól végzett munkám eredményét a szelektív hulladékgyűjtőbe dobjam.
Tegnap visszaemlékeztem régi időkre, amikor is elmélkedést vezettünk valahol, ahol rákérdezett az egyik okvetetlenkedő valaki, hogy az est blokkjai milyen sorrendben követik egymást. Mivel ma vendégeink lesznek, ötletelhetünk, miféle blokkokról milyen sorrendben számoljunk be. Tegnap tehát viccből megkérdeztem páromat a blokkok egymásutániságáról. T. lecsapott arra, hogy elmeséli a posztomban szereplő kalandot: Éváék hogyan olvasták végig a Bibliát. Mosolyogtam rajta. Ma megírom, hogy szerintem, amikor találkozunk, nem kell témákon járatnunk a fejünket. Maga a találkozás kapjon hangsúlyt, a beszélgetések pedig spontán feldobják a legfontosabb kérdéseket. Aki nem így véli, gondoljon arra, ha rokonlátogatásra indul, készít-e kutyanyelvet arról, hogy miféle témákat kíván felvetni. Soha. Ha barátok találkoznak kiscsoportnyi létszámban, minek a kiselőadás? Örüljünk, hogy még örülhetünk egymásnak.
***    
Fényképezés: A fény képzése a Napban történik a magfúzió által. Ez a fényképzés a fotózás alapja. A többi csak technika és jó szem kérdése.
Cselgáncs. Pillanatnyilag a judo magyar neve. Pedig focimeccseket nézve azt látom, hogy a játékosok az ellenfeleket megpróbálják kicselezni, amire azok az esetek nagy részében gáncsolással felelnek. Joggal hívhatnák ezt a sportot is cselgáncsnak.
Egy FB-bejegyzés: Magyar szokások az asztalnál...
1. Gyermekként sokszor hallottuk, hogy aki először végez az evéssel, az lesz a kisangyal. Nem tudjuk miért, de gyorsan kellett enni, hogy elnyerhessük a címet.
2. Koccintáskor nézzünk mélyen egymás szemébe, különben hét évig rossz házasság, rossz párkapcsolat vár ránk. A hiedelemnek osztrák gyökere van, az európai országok közül Németország és Franciaország is osztja ezt a nézetet. Viszont attól, hogy tágra nyitott szemmel meredünk a másik szemébe, vélhetően nem lesz jobb a szerelmi életünk.
3. Az aradi vértanúk kivégzése óta megfogadtuk, hogy 150 évig sörrel nem koccintunk. Ugyan a fogadalom már „lejárt”, de azóta sem szokás hazánkban sörrel koccintani. Ha mégis késztetést éreznénk rá, a szokás megkövetelné, hogy azt kiáltsuk mellé: vesszen Haynau!
4. Ha a kiborult ital útját nézve valaki boldogan összecsapja a tenyerét és kuncogni kezd, sokszor mi sem értjük miért teszi. Egy magyar szokás úgy tartja, hogy amerre az ital kifolyt, arra lesz a keresztelő, tehát gyermekáldás várható.
5. Ne üljünk az asztal sarkára, ha férjhez szeretnénk menni! Jó hír lehet azoknak, akik meggondolatlanul ültek az asztal eme veszélyes részére, hogy az átok sokak szerint lejár hét év után.
6. Sok helyen még mindig szokás, hogy keresztet rajzolunk késsel a kenyérre, mielőtt felvágnánk. Ha biztosra akarunk menni, hagyjuk a házigazdára a kenyér felszelését.
Hozzászólok: Igen sok más is volt. Néhány példa: 
- Nem tudsz fütyülni? Egyél répát! Attól majd szépen fogsz fütyülni. 
- Magyar ember evés közben nem beszél. Máig nem tudom, hogy ugyan miért ne társaloghatna evés közben? Tiltja a vallása? Rosszak a fogai? (Munkaebédek során hasznos lehet nem beszélni. Mindenkinek jobb, az emésztésnek kiváltképpen.) 
- A szép kezedbe fogd a kést! A szép kezedbe fogd a tollat! A másik csúnya? 
- Úriember nem siet, nem fizet, nem csodálkozik. Kérdem én, akkor mitől úriember? Nem siet. Még csak rendben is volna, ha nem sietős a dolga. De ha az, udvariatlanság megvárakoztatnia másokat. Nem fizet? Hogy lehet, akkor úriember? Inkább gengszter, csavargó, koldus vagy szélhámos. Nem csodálkozik. Ugyan miért? Nincs rendben az idegrendszere? Degenerált? El nem képzelem, hogy az úriemberséghez miért tartozik a fapofaság.
És így tovább, és így tovább...
Összefoglaló a 2Mak 8-hoz. Makkabeus Júdás összetoboroz néhányezer férfit, imádkoznak, hogy az Úr álljon melléjük igazságos harcukban, hiszen ellenségeik ártatlan gyermekeket gyilkoltak meg, és káromolták Isten nevét. Júdás éjszakai rajtaütésekkel gyengítette ellenfeleit. Fülöp, mint már az 1Mak-ból tudjuk, Ptolemeusszal Júdás ellen küldeti Nikanort és Gorgiászt 20 000 harcossal. Júdás harcra biztatja a maga 6000 emberét: Azok fegyvereikben és esztelen vállalkozásaikban bíznak, mi a Mindenható Istenben. Júdás maroknyi seregét négyfelé osztja, s megtámadja Nikanort. 9000 embert lekaszabolnak, a zsákmányt szétosztják övéik között, a szerzett fegyvereket pedig elrejtik. Dicsőítik az Istent. Megvívnak Timóteus és Bakchidesz seregével is. 20 000 embert megölnek. Nikanor azt tervezte, hogy a rómaiak adóját a zsidók rabszolgává tételével fizeti ki. Kudarcot vall, s dolgavégezetlenül elmenekül. Közöm. A hit hegyeket mozgat meg, s úgy látszik, harci sikereket is hoz. Nyilván lényeges a motivációk különbsége a szembenálló felek között. Amazokat a meggazdagodás motiválja, a zsidókat saját hitük és országuk védelme. Ez utóbbi élet-halál kérdése, és nagy elszántságot gerjeszt. Látjuk. Nem a legfontosabb, de érdekes egyszer megemlíteni, hogy a szerzők csaknem minden harcban az ellenség veszteségeit számszerűsítik. Hogy ezek a számok mennyire hitelesek, sejthetjük. Elég arra gondolni, hogy korunkban a különféle tévécsatornák és napilapok mekkora pontatlansággal saccolják meg egy-egy tüntetés résztvevői létszámát. Nem foglalkozott pontos statisztikai felméréssel senki. Ma sem, noha a technika lehetővé tenné a pontos számlálást.