Mickey webnaplója

Befejeztem Örkény István: Tóték c. kisregényét. Persze felidéződött bennem a tévében látott darab összes szereplőjével együtt, ahogyan átugrálnak az árnyékon, mert ott ároknak kell lenni és punktum. Sok írnivalóm nincs róla. Elkezdtem viszont Lator László visszaemlékezését saját életére. Ebben még benne vagyok, így korai volna bármit írni róla. Viszont a hangos könyv formában hallgatott Belső várkastélyról egy olyan kitűnő összefoglaló munkát találtam 9 oldalon, hogy arra egy alkalommal talán visszatérek. Sikerült a lényeget megfognom az eredeti terjedelmének mintegy hatod részére zanzásítva.  
129. ZSOLTÁR. SION ELLENSÉGEI ELLEN. Ifjúságom óta sokat gyötörtek – Izrael elmondhatja –, ifjúságom óta sokat gyötörtek, de el nem tiportak. A szántók a hátamon szántottak, s hosszú barázdákat vontak. De az Úr, az Igaz szétszaggatta a gonoszok kötelékeit. Hátráljanak szégyent vallva mind, akik gyűlölik Siont! Legyenek, mint a fű a tetőn, amely elszárad a keleti szélben: nem tölti meg markát annak, aki learatja, és ha kévét akar, nem lesz tele karja. Akik arra mennek, nem köszönnek így: „Az Úr áldása van rajtatok!” De mi megáldunk titeket az Úr nevében. Közöm. Nekem most egy mondat fénylett fel a zsoltárból: ifjúságom óta sokat gyötörtek, de el nem tiportak. Így volt ez a Rákosi-érában, zsenge ifjúságomban, így az először kegyetlen, majd puha diktatúra idején, s némileg ilyen ma is, melyet a legkevésbé várt módon az EU-tól kapjuk, s mivel ide tartozom, kapom én is. Csak egy gondolatot kívánok megosztani. A pénzmágnások, a páholyok, Isten tudja, kik, bevezették a PC-t. Ám hogy képzelhető el, hogy minden más, ami „politikailag nem korrekt”, egyben presszionáltan szitokszó. Engem senki nem kért meg rá, hogy véleményezzem, mi PC és mi nem. És mivel nem tartozom se a pénzmágnások közé, s nem vagyok tagja egyetlen páholynak sem, rám nem vonatkozik a PC kategória. Mindenféle passzírozás nélkül is tudom, mi korrekt és mi nem az. Nem hagyom magamat szellemileg terrorizálni (farkas-barkas az is szép, medve koma az is szép, róka koma az is szép, nyulam-bulam jaj be rút! Ugyan ki mondja meg helyettem gondolkodva?) Bizony sokat gyötörtek ifjúkorom óta, de el nem tiportak. Csak a megmondó emberek bandzsa látásmódja változott folyamatosan.