Mickey webnaplója

Nyakunkon az év vége. Az előrelátó közösségek megírták már támogatást kérő levelüket. Közös ismertetőjelük, hogy közlik, mekkora összegre tartanak igényt. A figyelmesebbek géppel töltik ki a nevemet és címemet. Mindegyikük tartalmaz egy-egy csekket. Őrmestertől felfelé felárral, nyuggereknek fele pénzért.
Érdekes ez a beosztás. Karácsony előtt a szegények javára történik felesleges javaink apasztása, és egyes, a saját problémájukat artikulálni nem tudó társadalmi rétegek nevében eljáró alapítványok küzdenek egy kis támogatásért.
Karácsony után megkeres a Nagycsaládosok Orsz. Szöv.-e tagsági díj befizetését szorgalmazó levelével. Mára kirepültek gyerekeink, ketten éldegélünk. Igaz, hogy kaphatunk kedvezményeket itt-ott, de szinte sose éltünk vele.
Megkeres volt iskolám diákszövetsége tartós hozzájárulást kérve. Kitartóak. Tavaly nem fizettem, így most két évi díjat kérnek. Ahogyan eltávolodunk időben, a halmozott elmaradás egyre nő, és fizetési hajlandóságom ezzel arányosan csökken.
Megkeres közösségünk központja. Támogatást kérnek. Személyesen szoktam elintézni csekk nélkül.
Az újságíró szövetség is tagságit kér. Cserében beléphetnék ingyen néhány múzeumba, néhány várba. Nem sok közöm van ezekhez a nyilvánosságokhoz. Pénzért újságcikket nem is tudom, milyen régóta nem írtam. Szívességből annál többet. Még ráfizetéssel is. Például recenziót felkérésre. Ám r.-s példányt nem küldtek mellé. 4000 ft-om bánta, hogy egy néhányszáz pld-ban fogyó lapnak megírtam az anyagot.
Tegnap jót mosolyogtam egy tévében nyilatkozó asszonykán. Elmondta, hogy alig vesznek karácsonyra valamit, leginkább vásárlási utalványokat, mert a két ünnep között akkora leárazások vannak az üzletláncokban, hogy utalványuk ilyenkor a többszörösét éri. Szinte mindent ilyenkor vásárolnak meg.  
Még vannak hatalmas lehetőségeim.  Az egyik az Óbuda kártya. Ha számon tartanám, melyik bolttípus térít vissza valamennyit a kártyára, talán némi megtakarítást érne. Sose használtam.
Egy pontgyűjtő kártyát féléve dobtam el, amikor azt jelezte, hogy egy forintot spóroltam vele vásárlásom alkalmával. Elnevettem magamat. Hisz ezt nem érdemes előkotorni sem, s időt vesztegetni vele a pénztárnál.
Még mindig él az Alma patika kártyája. (Gondolom azért fizetek valamivel kevesebbet, mert a többiektől többet kérnek, mint kellene.) És él egy üzletlánc kártyája. Lehet, hogy attól is megszabadulok.
Ízelítő a Péld. 16-ból. Az Úr mindent a maga céljára teremtett, magát a gonoszt is... Szeretet és hűség jóváteszi a bűnt, s az Úr félelme távol tart a rossztól. ... Bölcsességet szerezni jobb, mint aranyat, okosságra szert tenni többet ér az ezüstnél. A rossznak kerülése az igazak útja, aki vigyáz az útjára, az megtartja életét. ... Jobb a szerényekkel alázatban élni, mint a gőgösökkel zsákmányon osztozni. Jól megy a sora annak, aki hallgat az intő szóra, jó sora van annak, aki az Úrban bízik! Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, a kellemes beszéd megtoldja a tudást. ... Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis a halálba visz. A munkásnak javára szolgál az éhsége, mert munkára ösztönzi a szája. ...Veszekedést szít a ravaszkodó ember, a barátok közé is éket ver a pletykás...Aki hunyorít szemével, fondorlaton töpreng, s aki összenyomja ajkát, kész a gonoszsággal...Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost. Közöm. A mondások egymást érik. Kiemelem közülük ezt: A rossznak kerülése az igazak útja, aki vigyáz az útjára, az megtartja életét. Mi ez, ha nem a kudarckerülő magatartás. A sikerorientált létmód fel se merül itt, hisz azt fogalmazza meg a továbbiakban, hogy jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost. Az óvatosság, a csapdák elkerülése, a megfontoltság visz előre, nem a siker hajhászása. Lám, mire ment az örökké versenyben lévő gazdaság. Semmi nem elég jó, mert ma újabbat terveztek, s holnap piacra dobják. Te pedig dobd el a régit, s tanuld az új technológiákat. Ez az út hosszútávon fenntarthatatlan és a fogyasztás rabszolgájává tesz.