Mickey webnaplója

„Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés Istennel? Aki tehát ennek a világnak akar barátja lenni, ellensége lesz Istennek...” (in: Jakab-levél 4. fejezet) Kemény beszéd ez! – mondhatnánk, pedig lehet, hogy csak sarkos megfogalmazás. Léteznek ezek a pólusok: az e világi - nem e világi, testiség - lelkiség, efemer-örök párosok. Az Írás sokhelyütt figyelmeztet, mi a lényeges és mi a lényegtelen. Egy haláleset el kell hogy gondolkoztasson bennünket erről. Azt sugallja a Jakab-levél is, hogy nem jó tapadni az e világi ügyekhez, dolgokhoz, legalább azt érdemes megcélozni, hogy ne legyenek rendetlen kívánságaink, hanem az igaz világosságra nyíljon a szemünk. Ahol a szíved, ott a kincsed. A test nem használ semmit. A Lélek az, aki éltet. Ha valamid van, élj vele úgy, mintha nem lenne. Tegnap részben a fenti idézet kifejtésén vitatkoztunk. Ugyancsak tegnap B. B. érsekkel arról beszélgettünk, hogy életünk túl rövid ahhoz, hogy bármiért egymásnak essünk. Ha belegondolunk ebbe, ostobaságnak éljük meg minden zsörtölődésünket, időnk oktalan eltékozlásának a folyamatos szurkapiszkálásokat.
Az is előkerült, hogy milyen gyakori ez rokonságban, egy-egy örökség kapcsán, milyen gyakori a házastársak között, egyes közösségekben... S ha ez így van, mit várhatunk azoktól, akik nem hisznek a szeretet Istenében, mit várhatunk az egymással torzsalkodó népektől.    
Semmit.
Abban maradtunk, hogy eredendő oka a rosszra hajló természetünk. Ha jóra hajlana, nem így élnénk. Az egyensúlyt a jó és rossz között az Isten kegyelme állítja be. Egy marék kegyelem ellensúlyoz nagymértékű gonoszságot.          
***
Ha egy növényt folyamatosan szidnak – a kísérletek tanúbizonysága szerint – csenevész marad, vagy éppen elpusztul. Érdemes meggondolni, hogy az emberek esetében ugyanez történik.
Iz 23. f.
Tíruszról és Szidonról
Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsis hajói, mert váratok elpusztult! Amikor hazatértek Ketim földjéről, akkor tudták meg a hírt. Némuljatok el a rémülettől, ti, lakói a partvidéknek, Szidon kereskedői, akiknek hajói bejárták a tengert, a határtalan óceán vizeit; akiknek a Nílus termése és a Folyam aratása szolgáltatta jövedelmét, amikor világszerte kereskedett. Pirulj el, Szidon, mert így szól a tenger: „Nem vajúdtam és nem szültem. Nem voltak fiaim, s nem neveltem föl lányokat.” Ha majd a hír eljut Egyiptomba, megrendülnek Tírusz sorsa miatt. Hajózzatok át Tarsisba s jajgassatok, ti, lakói a partvidéknek! Ez a ti vidám városotok, amelynek eredete az ősidőkbe nyúlik, s amelyet lába messze idegenbe elvitt, hogy ott is megtelepedjék? Ki határozott így Tírusz felől, amelynek kereskedői fejedelmek voltak, és kalmárai a föld nagyjai közé számítottak? A Seregek Ura határozott így, hogy megszégyenítse minden dicsőségét s gőgjét, és megalázza a föld minden előkelőjét. Műveld meg földedet, Tarsis leánya, mert a kikötő nem létezik többé. Kiterjesztette kezét az Úr a tenger fölé, hogy megdöntse országait. Ő adott parancsot Kánaán ellen, hogy erősségeit lerombolják. Ő szólt így: Ne örülj tovább, te meggyalázott szűz, Szidon leánya! Hiába kelsz föl, s hajózol át Ketimbe, ott sem lesz nyugalmad. Nézzétek csak Ketim földjét… Ostromtornyokat építettek ellene, bástyáit lerombolták, s az egész romhalmazzá vált. Jajgassatok, Tarsis hajói, mert váratok elpusztult.
Tírusz leigázása
Azon a napon Tírusz feledésbe merül hetven esztendőre. De egy másik király uralkodása idején, a hetven év elmúltával, Tírusz úgy jár majd, amint a céda éneke mondja: Vedd a citerát, járd körül a várost, te elfelejtett céda nő! Pengesd szépen, énekelj vígan, hogy visszaemlékezzenek rád. A hetven év elmúltával ugyanis az Úr meglátogatja Tíruszt, hiszen az újra nekilát, hogy kicsapongásában a világ minden országával összeadja magát, amely a föld színén van, s így pénzt szerezzen. De nyeresége és keresete adomány lesz, amelyet az Úrnak szentelnek. Nem gyűjtik tehát össze és nem teszik félre, hanem azoké lesz ez a nyereség, akik az Úr színe előtt laknak, hogy jóllakásig egyenek és szép ruhákba öltözzenek. Közöm. Tírusz és Szidón föníciai kikötőket Szancherib, asszír uralkodó meghódítja. Ketim = Ciprus. Róla jövendöl a próféta. Olykor a történelem kaotikus állapotokat hoz, amelyek ellen nem lehet tenni érdemben; de egyszer minden rossznak vége szakad. Így volt ez ott egykor, és így van ez ma is.