Mickey webnaplója

TISZTELGÉS TERÉZ ANYA ELŐTT boldoggá avatása kapcsán. (in Távlatok 2003. karácsonyi szám) c. cikkem felmelegítését Teréz anya holnapután várható szentté avatása indokolja. Fogadjátok hát szeretettel.
Alábbi írásommal kívánok fejet hajtani a sokféle kitüntetésben – többek között Nobel-békedíjban – részesült szerzetesnő előtt, akinek a rendje ma már négyezer apácát, négyszáz férfi szerzetest és hárommillió önkéntest számlál, és akit egyháza immár boldogként tisztel. „Egyszer sikerült kezet csókolnom . . . Teréz anyának” – említi egyik legfrissebb írásában Balás Béla kaposvári megyéspüspök. E sorok írójának ez nem sikerült; de ha a kezét nem ragadhattam is meg, magragadott engem ennek a szerzetesnőnek a szabadsága, mely két forrásból táplálkozott: mély, Krisztus-követő hitéből és önként vállalt totális szegénységéből. Ha valakiről, róla elmondhatjuk, hogy tanúságtevője volt, hitelesítője volt Krisztus tanításának. Ezért maradt olyan szép, ezért olyan mélyek a kijelentései, meggondolásai, ezért olyan fontosak cselekedetei, ezért olyan magával ragadóak hangosan kimondott imái.
Teréz anya, a XX. század egyik, ha nem a legnagyobb szentje, mondhatni „jó sajtót” kapott. Bár talán nem vágyott rá, mégis életének számos eseménye nyilvánosságot kapott. Így világszerte megismerhették gondolatait, Istenhez fűződő kapcsolatát; véleményét a világról, a társadalmi jelenségekről, politikáról. . . Ő az a boldog, akit közfelkiáltással szentté lehetne avatni, mert annyira közöttünk élt. Boldoggá avatása kapcsán, előtte tisztelegve, azokból az olvasmányélményekből mutatok fel néhányat, melyek bennem évek óta élnek.
Amikor hozzákezdtem megírni Boldog Teréz anyáról megemlékezésemet, négy-öt könyvet olvastam újra. Az életét elemző művekben azt a kapaszkodót kerestem mondásai között  kutakodva, ahonnan kiindulva valóban hiteles sorokat fogalmazhatok meg méltatásaképpen. Nos, kínálkoztak egymondatos maximái – több száz ilyennel találkoztam a fejezetekben –, s ezek között valóban ráakadtam arra  az egyre, amely igazzá teheti a Rá való emlékezésemet. Így szól:„Halálra dolgozhatjátok magatokat, ha nem szeretetből történik, semmit sem ér; Istennek nincs szüksége a mi munkánkra; nem azt fogja kérdezni a nővértől, hány könyvet olvasott, hány csodát művelt, hanem hogy legjobb tudása szerint, az iránta való szeretetből végezte-e.”
Ez hát az a kulcsmondat, amelyre fűzhető ez az írás, minden írás, minden munka – és erre a mondatra fűzhető fel Kalkuttai Teréz anya egész életműve, aki egységben látta Istent és világát, akinek egyik-másik kijelentését Krisztus is vállalhatta volna, akinek tettei a szeretet tettei, a szeretet érintései voltak, olyan emberé, aki maga is megérintetett Krisztusa által. E megérintettség által nézett tiszta szeretettel a legelesettebbekre.
Az ő életében annyi szép példája volt a szeretetnek, hogy a páli szeretethimnusz minden verséhez sok-sok élménye kínálkozik említésre. A fenti idézet pl. az első versre rímel: „. . . ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. . .”
Teréz anya megélte a Páltól megmutatott „legmagasztosabb utat”. Szinte fáradhatatlan volt: találékony a szeretetben. Hány intuitív ötlete vált javára szegényeinek! Szegényeinek, akik anyagi értelemben voltak szegények, lelkiekben voltak azok, magányuk miatt vagy betegségek miatt szenvedtek. Mindenkinek mindene volt. Tudta, hogy az amerikai gazdagnak mit kell mondania; tudta, hogy az angol polgárt magányosság sújtja, hogy a közel-keleti lányok sorsán halászháló készítésével lehet segíteni, hogy az indiai szegények pénzhez juthatnak, ha feldolgozzák az eldobált kókuszdió háncsát. Teréz anya Isten országát élte, méghozzá olyan leleményességgel, olyan okossággal, mint a „világ fiai”, de tekintetét mindig Krisztuson nyugtatva.
Engem a legjobban mégis esendősége érintett meg. Amikor kijelenti: Magát úgy tekinti, mint Jézus kezében a ceruzavéget, amivel azt ír, amit akar. Vagy másutt: amikor egy nagy házat kiszemel művéhez, és hogy sikerüljön megszerezniük a tulajdonjogát, a rend tagjaitól rózsafüzérek sokaságának elmondását kéri. Majd, amikor ráébred, hogy mások Isten tervei, leállítja az „imahadjáratot”, beismerve tévedését.
A leghangsúlyosabb mondata saját esendőségéről talán ez: „Vannak idők, amikor teljesen üresnek érzem magam; üres héjnak; valósággal szétesem, semmi sincs bennem, hogy fenntartson; olyan magányosnak és nyomorultnak érzem magam.” Csak az tud a vigasztalanságáról ilyen reálisan és kendőzetlenül szólni, aki életében oly állapotszerűen tapasztalja meg az Isten-közelséget.
Sok mindent lehetne felidézni rá emlékezve és előtte tisztelegve, mégis inkább saját fényképeinek jellegzetességét hadd emeljem ki, azokból is két részletet: azt a ragyogó szempárt, mely Krisztus szeretetével mosolygott mindenkire, valamint az a dolgos két kezet, mely oly gyakran ölelt magához abortusztól menekült csecsemőt, tanításra váró gyermeket, éhező hajléktalant, vigasztalan beteget, magányos gazdagot, ideológiai ínségeset – mindnyájuknak előlegezve az Isten országát. (in Távlatok 2003. karácsonyi szám)
Ízelítő a Siral 3. f.-ből:
A HARMADIK SIRALOM ALEF ... átéltem a nyomorúságot haragjának vesszeje alatt. 
BET Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.  
GHIMEL Fallal vett körül, nem mehetek ki, súlyos bilincsbe vert.
DALET ...Kifeszítette íját és célba vett, nyilainak célpontjává lettem.
HE Veséimbe vágta a nyilait, ... ürömmel részegített meg.
VAU Kaviccsal összetörte fogaimat: „Elhagyott az erőm, és a reménységem is...”
ZAJIN Visszaemlékszem nyomorúságaimra, ... Lelkem ... már-már összeroskad bennem. 
CHET Az Úr irgalma nem fogyott el egészen... ezért hát remélek benne.”
TET ...jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi. Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít. 
JOD Talán még van remény. Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal.
KAF Mert az Úr ... ha büntet is, újra megkönyörül, mert nem leli kedvét, hogy megalázzon...
LAMED Ha lábbal tiporják a foglyokat az országban, ...talán nem látja az Úr?
MEM ...az Úr szájából származik a jó is, meg a rossz is... Akkor hát miért zúgolódik az ember?
NUN ... térjünk vissza az Úrhoz! Emeljük föl szívünket a tenyerünkön Istenhez az égbe.
SZÁMECH ... Gyalázat tárgyává tettél minket, a nemzetek söpredékévé.
PE Kitátotta ellenünk a száját minden ellenségünk. Rettegés és verem lett az osztályrészünk.
AIN Folyton-folyvást sír a szemem; nincsen nyugalmam, míg az Úr le nem tekint, és ránk nem néz ...
CÁDE ... Verembe taszították. A víz összecsapott a fejem fölött; így szóltam: „Végem van!”
KOF Uram, a verem mélyéből nevedet hívtam segítségül. Közel jöttél, és így szóltál: „Ne félj!”
RES ...Uram, láttad megaláztatásomat, szolgáltass hát nekem igazságot!
SIN Uram, hallottad gyalázkodásukat, és hogy szövetkeztek ellenem; ...
TAV ...fizess meg nekik tetteik szerint! ...irtsd ki őket az ég alól, Uram! Közöm. 3. alfabetikus kezdésű fejezet. A költő a meghurcoltatástól indul, elismeri vétkeit, de remény csillan benne: Máskor is megkönyörült népén az Úr. Hátha most is. Visszafogott imát ígér, változást, s segítséget Istentől. Mi több, ellenségei példás megbüntetését. Van ebben valami a gyermekiből, de a gyerekességből is. Aki gyermeki, annak tiszta a szíve és ártatlan. A gyerekes viselkedés pedig álnaiv. Eljátssza, hogy még gyermekmód gondolkodik. A családban fordult elő, hogy a lánygyerek behízelgi magát anyja ölébe, majd onnan kérleli őt: Anya, verd meg a fiúkat! Melyiket? – kérdi az anya. Mindegyiket – hangzik az igazságosnak tűnő felelet.