Mickey webnaplója

Családunk bája, 
hogy nincs alapszabálya.
Ugyanez vonatkozik a napjaim beosztására.
Soha nem bírtam (gyerekként sem) az egykor divatos „Franklin-táblát”. Lehet, hogy Franklinnak bejött, nekem nem. Hogy egész nap azon tipródjak, hogy megfeleljek a piros pontoknak és a feketéktől meg ódzkodjam? Na nem! Semmi természeteset nem találtam benne. 
Gimnazista koromból őrzöm egyik tanárunk által citált szállóigét (valamelyik magyar kutatónak tulajdonította): „Kétféle laboratórium van. Az egyikben patikatisztaság uralkodik, a másikban pedig munka folyik. Lehet, hogy a padlón beleakadsz egy dinnyehéjba, vagy fuszeklibe, de nem ez a lényeg.”   
Egyik kedvenc viccem egy karikatúra. Kopasz pasi ül az íróasztalnál, jobbra elvágólag és nagyságrendben sorakoznak a tűhegyesre faragott ceruzák, mellettük egy vonalban a radírok. A kép alatti szöveg: „Ki mondta, hogy én egy undok precíz vagyok?”
Mindezek ellenére munkámban a tökéletességet céloztam meg, tudván, hogy a legjobb akarattal se lesz egyetlen elkészült anyag se tökéletes. (Látott már valaki hibátlan könyvet?)
Ami pedig a napirendet illeti – jelenthetem, hogy mégis létezik, de fenemód rugalmas.
A saját köreimben ugyanis azt tanultam, hogy a jobbért a jót azonnal ott kell hagyni. Nemritkán élek ezzel az alapelvvel. 
Az persze nem megy, hogy a reggeli gyógyszert este vegyem be, a vízhajtót meg éjszakára.      
Mindenesetre merev időpontok nincsenek.
A napindítás forró feketével és tájékozódással, internetbe való belekukkantással kezdődik, majd közel egy órás néma elmélkedéssel folytatódik, amikor szeretteimre, a világra, a természetfelettire, az ifjúságra, a vallásra, az ismerősökre, a családokra, a lelkek vezetőire, az elhunytakra és a világ zűrzavarai közepette élőkre gondolok. A téma nem nóvum. Posztjaimban bőven benne vannak.
Reggel misére járunk (mindig nyolc órakor kezdődik), hacsak közbe nem jön valami: gyerekvigyázás, más váratlan esemény. Utána valamikor reggeli.  Délben vagy később ebédelünk. 
Közben olvasok, írok, ha jobb az idő sétálok, fotózgatok. Délután olykor unokázunk szükség szerint. Éltetnek a kis lurkók, de alapelvem: Ajtónk nyitva áll, ám nem ragaszkodunk a rendszerességhez a megjelenésben. Ha jönnek, mindig örülünk.
A napirendet nem érinti, mert kedvem szerint a szintetizátor elé ülök-állok, és kalimpálok rajta minden előzetes elhatározás nélkül. Amerre visz az ihlet, az emlékezet.
Megveszem a fülesbagoly rejtvényfüzetet, (Olaszmódra típusú agytorna), ha kivégeztem, kidobom. Elég bizarr. 
Több-kevesebb rendszerességgel könyvet olvasok. A tévét nem igazán szeretem, nem szólítanak meg a szappanoperák, se a reklámok. A propagandát utálom, a sorozatokat kerülöm, a krimi nem az én műfajom. A mezzo csatornát szeretem, szeretem behatárolni, és ha lehet pontosan megfejteni, hogy az éppen hallott-látott zenemű kinek az alkotása.
Későn fekszem, mert hajnalban így is kidob az ágy.
Ízelítő a Máté 15. f.-ből:
A farizeusok hagyománya
Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték: „Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? ... Jézus: Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. ...Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját... Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.” ... ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre? Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert. A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás. Ezek szennyezik be az embert. ...
A kánaáni asszony
... „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” Jézus:...„Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” ... „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.” Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.
Betegek gyógyítása
Jézus .... a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, mind meggyógyította...
A második kenyérszaporítás
Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: ...„Hány kenyeretek van?” „Hét ..., és néhány apró halunk.” Erre ...a hét kenyeret ..., megtörte ... ettek és jól is laktak négyezren férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva, s a kenyérből még hét kosár maradt... Közöm: A hazug, rossz beszéd hatalmas károkat tud okozni. Ez ma is pl. a sajtó felelőssége. De nemcsak a sajtóé. Jézus „rávehető” a segítségre (vö. az erőszakosaké a mennyország). A kenyérszaporítás több ízben megtörtént. Máté kettőről számol be. Karizmatikusok és nem karizmatikusok egyaránt beszámolnak hasonló megmagyarázhatatlan jelenségekről az Eucharisztiát és az élelmiszerek körét illetően.