Tegnap traffipaxoztak a rendőrök a Szentendrei úton. Nekem ez ugrott be: LÁThatóság.
***
Egy érdekes poén:
Amíg nem jártam kezelésre, addig azt gondoltam, hogy én egy határozatlan ember vagyok.
- Na és most?
- Most már nem vagyok benne olyan biztos.
Van egy másik megoldása is.
- Most már tudom, hogy határozatlan ember vagyok.
***
Mindig tanul az ember.
Amikor egy madárraj egyként viselkedik, mint a halak a tengerben, murmurációnak hívjuk – olvasom Deskénél. Én azt hittem, hogy az egyfajta gráf. Mindenesetre a világ csodája, hogy mi szabályozza a madarak egymástól való távolság tartását, irányváltoztatásukat, miért csinálják azt, amit, és miért hagyják abba egyszer.
***
Még két li-végű főnév. Jókainál olvashatók: tartufli krumpli és facenétli kendőcske értelemben.
Jókai válogatott művei a Szépirodalmi kiadónál jelentek meg jó ötven éve. E kötetek végén található jegyzetszótárak alapján egy csokorba lehetne rendezni az író által többé-kevésbé tudatosan használt idegen szavak összességét. Érdekes lenne szembesülni azzal, hogy Jókai eme, még részben érthető nyelven képes volt beszélni. Terjedelmes idegen szókincset hagyott könyveiben. Azért is érdekes a téma, mert kiderül, hogy a 19. sz.-ban élt eleinknek mely kifejezések olvasása illeszkedett nyelvükhöz, azaz amit mi jegyzetekből értünk meg, az ő fülüknek még természetes volt.
Ízelítő a Zsid 10. f.-ből:
A régi és az új áldozat
…a törvény …nem tehette tökéletessé a résztvevőket, …nem kedves előtted az engesztelő és
égőáldozat. Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat … Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk. … Ő egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre helyet foglalt az Isten jobbján. Már csak arra vár, hogy minden ellensége hódolattal leboruljon lába előtt... a Szentlélek így szól: … Törvényemet szívükbe adom és elméjükbe írom, bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem. Ám ahol ezek bocsánatot nyertek, ott nincs szükség bűnért való áldozatra.
IV. HITBELI HŰSÉG
Buzdítás az állhatatosságra
Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe… Főpapunk is van… Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, reménységgel…szeretet és jótettek kellenek. Összejöveteleinkről ne maradjunk el, …súlyos büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét... Ne veszítsétek el bizalmatokat, …az Isten akaratát teljesítsétek... Az igaz ember a hitből él, …akik hisznek, megmentik életüket. Közöm. Krisztus a főpap, az oltár és az igaz áldozat. Szeretetre hív, a szeretet győzelmére int: egy dolgot vagyunk képesek átvinni a halálon, szeretetünk tetteit. Semmi más nem megy át velünk. Ez megér egy megfontolást.
2017.10.05. 06:08 emmausz
Gondolatforgácsok
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8512929771
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek