Mickey webnaplója

Magamhoz vettem egy könyvet (Polgár László: Nevelj zsenit!). Ingyen volt, és megragadott a címe. Pedig…
A legfiatalabb gyermekem 33 éves, utódaim nevelésével tehát elkéstem egy picit. A másik, ami sebtében eszembe jut: Akarnék zsenit nevelni a gyerekeimből?  Nem vagyok benne biztos. Az tény, hogy a sokszerűen kupált emberek másképpen néznek a világra, de mi tagadás, általában a világ is mint másmilyenekre néz, értelemszerűen nem értik meg a zseniket.
Mindenesetre a kötet egy szellemes megjegyzése arra, hogy a Polgár család tagjai együtt sakkoznak: Polgár háború.
Ahhoz, hogy a könyvet értékelhessem, még adós vagyok az elolvasásával.
Talán még visszatérek rá.      
Pillanatnyilag jó álmos vagyok. Éjjel kb. két órát aludtam, a többit szenderegtem. A furosemidre fogtam. Erős fülzúgást okoz és szívdobogást, fejfájást: nem hagy aludni. talán ma jobb lesz a helyzet.
Megmondtam: Engem a gyógyszerek tartanak életben és mellékhatásaik ölnek meg.   
Jelentem, egyelőre élek, hála a gyógyszereknek.
A hétvégén két program módosul némileg egyszerűbb képletté téve.
Kint gyönyörű az idő. Igazi indiánnyár. Nem is értem a katicabogarakat és a mezei poloskákat, miért akarnak a szúnyogháló ellenére bejönni a lakásba.  
Ízelítő az 1Pt 2. f.-ből:
Egység Krisztussal
… tapasztaltátok, hogy milyen édes az Úr. Őhozzá járultatok, az élő kőhöz … mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá… írva van: „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett”... Ti meg választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy hirdessétek Krisztus dicsőségét,… mint Isten népe… akik irgalomra találtatok.
Magatartás a pogányok között
… a testi kívánságok a lélek ellen törnek… a pogányok látva jótetteiteket magasztalják Istent...
Kötelességeink a feljebbvalók iránt
Engedelmeskedjetek az Úrért a hatalomnak, a királynak, a helytartóknak, mert az az Isten akarata, hogy tetteitekkel némítsátok el az ostoba emberek tudatlanságát... Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt.
A rabszolgák kötelességei
Szolgák, …vessétek alá magatokat uratoknak, …a durváknak is… ez érdemszerző… Krisztus is szenvedett értünk, példát adva nektek, hogy kövessétek nyomdokait. „Bűnt nem követett el, hamisság nem volt ajkán.” Amikor szidalmazták, …amikor szenvedett, rábízta magát az igazságos bíróra. Vétkeinket fölvitte a keresztfára, hogy … az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást. Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához. Közöm. Mintha Péter a barokk népének szövegét részletezné. „Föl, föl már ébredj szívem, én lelkem már erősödjél, hogy innen égbe jussunk, már mindig jól és szentül élj!” (Világmegváltó Jézus) Akit megvertek, úrrá lett a halálon is, akit elvetettek az építők, szegletkővé lett. Mi meg az ő népe. Az egyszerű halász, az emberhalásszá lett Péter pedig királyi papságnak nevezi a krisztuskövető közösséget. Ez az a méltóság, amelyre minden ember meg van hívva, de amit nem mindenki hajlandó magáénak tekinteni. Kár.