Mickey webnaplója

Fülemben egy régi sláger, a Runaway zúg tört akkordjaival, énekszólójával.
Közben eszembe jutnak Varga L. püspök gondolatai, közülük is egy, amely nem kevesebbet állít, mint hogy Isten a mi felfogásunk szerint szegény, mert nincs semmije, olyannyira nincs, hogy saját fiát is odaadta értünk. Persze gazdagsága paralel mérhetetlen, hiszen lelkek serege veszi körül és örvendenek egymásnak ilyen önkiüresítő szeretettel.
Aztán azon tűnődtem, hogy igaz-e ránk a pszichológusok által emlegetett félpohár víz, ami a pesszimisták szerint félig üres, a derűlátók szerint félig tele van. Ha a képre rávetítem Varga L. gondolatát, oda jutok, hogy a mi poharunk tele van vízzel, legfeljebb, ha ördögfiókák próbálnak benne tempózni, mint a muslicák.     
Ez különösen is érdekes mostanság, amikor a nagyvilág híreinek jelentős része az amerikai, a német, a francia, az olasz, a cseh, a magyar stb. parlamenti választások már-már hisztériába csapó tökéletlenkedéseiről szólnak.   
Olyan fontos ez?
Hiszen hisszük, vagy se, mindnyájan Isten kezében vagyunk, és ez nemcsak a legfontosabb, hanem a legvigasztelibb is. Ő nem kíván kijátszani minket, nem kíván kizsákmányolni minket, nem kíván sarat dobálni ránk, nem kívánja legyőzni akaratunkat, nem kíván megfosztani szabad akaratunktól, nem fondorkodik csúsztatásokkal, provokációkkal, övön aluli ütésekkel, sunyi manőverekkel, rágalmazásokkal, gyanúsítgatásokkal, ellenségképünk terjesztésével stb., stb., csupán szeret, merthogy ez nemcsak egyik attribútuma, hanem ő maga Szeretet.
Akkor most mi vaaan?