A mai miséhez kb. ezek az igeszakaszok társultak:
1Kor 7,25-31
„Feleséghez vagy kötve? Ne keresd az elválást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. Ha feleséget veszel, nem vétkeztél; és ha a szűz férjhez megy, nem vétkezett. Azonban az ilyeneknek testi gyötrelmük lesz, én pedig meg akarlak kímélni benneteket. Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid. Ezután azok is, akiknek feleségük van, legyenek olyanok, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örvendeznek, mintha nem örvendeznének, akik vásárolnak, mintha nem volna tulajdonuk, és akik élnek ezzel a világgal, mintha nem élnének vele; mert elmúlik ennek a világnak a formája.”
- megjegyzéseim: Pál feltehetően idősebb korában jegyezte fel e sorokat. Hiszen csaknem a mai közhelyet éli elénk: Minek arra a kis időre? Persze mély gondolatot hordoz, a rendetlen ragaszkodások elvetését. Szinte szóról szóra követi majd Loyolai Szt. Ignác, amikor papírra veti az indifferenciáról szóló tanítását, mely kb. azt mondja, legyen közömbös, hogy hosszú vagy rövid az életed, hogy egészségben vagy betegségben telik, hogy szegésnységben vagy gazdagságban, mert nem ez a lényeges, hanem kapcsolatod Istennel.
A pápa tegnap épp ennek az ellenkezőjét tapasztalva jelenti ki: Európa minden erejével azon van, hogy függetlenítse magát Istentől. Süket Isten teremtő jelenlétének meghallására, tudomásulvételére. Pont.
Lk 6,20-26
Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt: ,,Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal. De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat! Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok! Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal!
- megjegyzéseim: Jézus mindenki elé helyezi a szegényeket, ők a legboldogabbak. Sose volt ennyi boldog ember, mint napjainkban. A Föld népességének nagyobbik fele. Milliárdok. Persze most még csak azok boldogok, akik elégedettek azzal, amijük van. Ők elégedettek sorsukkal, szájuk mindig mosolyra kész. És ez független pénztárcájuk vastagságától. A többi szegény csak akkor lesz boldog, amikor végképp letöröltetik arcukról a könny. Ha a nagyobbik rész szegény, a nagyobbik rész éhezik is. Ők képezik a jóllakottak feladatát, akiknek a felelőssége megszüntetni az éhezést. Nem ehetünk nyugodt szívvel, amíg vannak éhezők. Olykor vágyom a hatmilliárdra vetített jövedelmeknek csupán rám eső részét igényelni, olykor meg elborzadok ennek az eshetőségétől. Nem lehet az valami sok jövedelem. A társadalmi igazságosság pedig ilyesvalamit követelne mindenkitől, legalábbis lélekben.
Azok sírnak, akik sorsukkal nincsenek megelégedve. Szinte minden ember. Így tehát esélye van szinte mindenkinek a végső beteljesült boldogságra. Ez valódi örömhír. Globálisan az. Érdemes elmerengeni rajta.
A gyűlöletet elszenvedők, kirekesztettek pedig, ha lehet, még többen vannak. Szolzsenyicin írja le, hogy az ilyeneket (és a föld népességének a felére gondol) egy külön szigetre kellene telepíteni. Majd eszébe jut, hogy a maradék népesség zömét (az olyanokat) megint csak egy külön szigetre kellene száműzni. A maradék sem tetszik neki, mert megosztottak, és nem úgy gondolkodnak, mint ő. Úgy véli, hogy az emilyeneket is egy külön szigeten kellene letelepíteni. Az immár kevés számú amolyanokat is. Így jut el oda, hogy alighanem egymaga maradna kitelepítetlenül, s ha jól meggondolja, saját magát is el kellene űzni egy lakatlan szigetre.
Szerencsére az isteni irgalom nem így működik: azok részesülnek belőle, akik nem érdemlik meg, éppen azért irgalom az irgalom. Ezek köre pedig mi tagadás - szinte? - mindenki.
Ennélfogva boldogságot remélhet a legtöbb ember, és nem kiválósága, hanem Isten magához ölelő szeretete miatt. Másképpen kifejezve: reményünk alapja Isten hűsége önmagához, így irántunk is. Nem akarom ezt itt bővebben kifejteni. Így is hosszúra sikeredett a fejtegetésem.
Utolsó kommentek