Mickey webnaplója

„Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, ki építi azt.” – mondja a zsoltáros a 126. zsoltárban. Hogy ha az Úr nem akarja, hogy misén vegyek részt, hasztalan fáradok, ha kergetem azt (hol lehetne reggel misére menni). Külön pikantériája az ügynek, hogy ádvent van, roráte van, ha ugyan a korábban kezdett mise annak mondható. Valójában nem az, mert nem a Szűzanya tiszteletére mondott votív mise ez, csupán korareggeli mise. Esetemben pedig azt jelenti, hogy munkahelyemen a szerzetesek közösségi misét mondanak kedd estente, ezért a világiak maguk gondoskodnak napi miselátogatási helyükről. Így esett, hogy ma, kedd lévén magamnak kellett gondoskodnom, hová menjek misére. És itt jön össze a roráté és a keddek gondja. Kedden az újlaki templomba igyekszem, mert ott félhétkor minden kedden mise van. Ez már kb. a roráték időpontja, legalábbis a lazább időpontban mondott rorátéké.
Ámde.
Ámde ma kissé elaludtam. Na nem nagyon, csak annyira, hogy oda már ne érjek oda. Ádventben – éppen a roráték miatt – átszerkesztik a misekezdési időpontokat. Ezt azért írom ide, mert következőként a Pasaréti téri ferencesek jöhetett (volna) számításba. De már a 29-es buszról láttam, hogy baj van. Éppen a „rorátéról” jönnek kifelé a népek. Persze, ha az Úr nem akarja... Utolsó esélyem a Sodrás utca. Nézem, készülődnek-e misére valaki, (ez olykor megesik, ha az illető az esti misén való részvételét akadályozza valami)? Mondanom se kell, nem készülődött senki.
Ámde.
Ámde a zsoltár így folytatódik: „Pihentében is megad minden áldást annak az Úr, akit szeret.”
Tudom, bonyolult ez a sor, mert hiszen az Úr nem személyválogató: azaz mindenkit szeret, így hát mindenkinek megadja az áldást.
De most nem ez az érdekes, hanem az analógia folytatása a történetben. Jön haza SzF tanításból. Még nem miséztem, este meg programom van. Jön valaki misére?
Mentem.
Lám-lám. Pihentében is megad...