Mickey webnaplója

Február 6-án írtam az 1875. évi árvízre emlékező újlaki tábláról. Most utánanéztem a Dunamúzeum nevű honlapon s a leírás a következőképpen rajzolja ki a régmúlt esemény részleteit:
„Budán még csak a Dunába vezető szennyvízcsatornák voltak. Előbb ezeken át tört a megemelkedett Duna a házak pincéjébe, majd a még nem kellő magasra épített rakpartokat is átlépte. A Rácváros, Viziváros alacsonyabb részei víz alá kerültek, a közlekedést csak csónakokkal lehetett fenntartani. Újlakot és Óbudát sújtotta leginkább az árvíz. Az árvíz szabadon hatolt be a városba, a kilakoltatottak száma meghaladta az ötezret. Budapesten az árvíz során összesen 19.400 személyt lakoltattak ki; nagyrészüket az el nem öntött Pestről, ahol nagyon sokan pincelakásokban laktak, és a heteken át magas vízállás megemelte talajvízszint miatt kellett otthonukat otthagyniok. Noha az 1875. évi árvíz lényegesen alacsonyabb volt, mint az 1838.-i, és bár a házak szilárdabb építésmódja, a védelem és mentés megszervezése, a szivattyútelepek hatékony működése folytán a nagyobb csapásnak sikerült elejét venni, a hosszan tartó magas vízállás mégis alapos aggodalmat ébresztett a közönség lelkében.”
Mint kiderült, az alsóbb Dunaszakaszon felgyülemlett hatalmas jégtorlasz duzzasztotta vissza a folyót, s ehhez jött egy hirtelen felmelegedés, mely miatt a Vág és több másik folyó megáradt vize hatalmasra növelte a vízszintet. Gondolom, akkor még nem foglalkoztak robbantásos módszerrel. Mindenesetre a mai lélekszámhoz képest elenyésző népesség jelentős részét ki kellett lakoltatni. Ma több mint 140 000 lélek él Óbudán, mely abban az időben hanyagolt mezővárosi státusszal rendelkezett. (Majdnem azt írtam: szégyenkezett). Ma jobbak az elhárítás esélyei, de a népesség száma miatt a veszély mértéke is nagyobb. Legutóbb még mindig csak homokzsákokat cipelő munkások képezték a modern technológia gerincét. És ez nem hangzik túlságosan vigasztalónak. Kiegészítés: Igaz, hogy addig ért a víz, és az is igaz, hogy az árvíz nem érte el a korábbi év szintjét. Azon keztem tűnődni, hogy akkor miért nem a legmagasabb vízállású árvízre emlékeztek a táblával a templom falán. Legközelebb betérve megint elolvastam a feliratot. Ekkor megakadt a szemem a következő szón:  felhőszakadás. Hát persze. A Szépvölgyi út Újlak alsó fertályán fekszik. Most is elő-előfordul ritkán, hogy hatalmas mennyiségű víz (fél méteres is akár) hömpölyög lefelé az utcán, mert a szennyvízet a csatornák nem bírják elnyelni. Itt hát a megoldás ulcsa: ezúttal az áldás nem alulról, hanem felülről jött, és valamiért befolyt a templomba,  ahonnan - talán, mert zárva volt a  kapu - nem tudott tovább folyni, hanem megállt benne kb. két méteres magasságban. Ez a történet megnyugtató magyarázata és lezárása.