Fogalmam sincs, miért tolakodott elő képzeletemből egy régi
kép, kb. hat év távlatából. Itália felé igyekeztünk. Arnoldsteinnél álltunk
meg, kifújtuk magunkat, s ejtőztünk is valamelyest az egyik helyi panzióban. A
felső-ausztriai völgyben megbúvó kisközséget gemütlichnek tapasztaltam meg.
Béke honolt a pályaudvaron, béke a temetőben (németül Friedhof - békeudvar)
béke az utcákon, verőfény a hegyek között. Mielőtt a schilling kimegy a
divatból, elköltöm – ötlött fel bennem. A többiek ledőltek pihenni, én meg
elindultam fémpénzeim elköltése céljából. Bementem egy abc-jellegű
élelmiszerboltba. A hozzám legközelebb álló eladólányka hangos Grüβ Gott!-tal
üdvözölt. Ettől az egész napom fényesebb lett, úgy éreztem, mintha még sokkalta
nagyobb távolságra kerültem volna a hazai depresszív valóságunktól, mint
ténylegesen. Mert ez a köszöntés igen gazdag tartalmú. Egészen és kifejezetten
istenes köszöntés. Az Isten üdvözítsen téged!-től, az Isten hozott!-ig sok
mindent jelent: Üdvözöl téged Isten. Gondoljunk csak az angyali üdvözlet
Gegrüβt seist du, Maria-jára, tehát ilyenformán Üdvözölve légy – mondja Isten,
azaz csakugyan Isten hozott.
De nem a pap mondja a templomban, nem is egy próféta, aki engem istenes
embernek vél, hanem egy profán üzletnek, egy közértnek az eladója mondja a
világ legtermészetesebb gesztusával.
Nagyon hasra estem ettől, s kicsit a mennyországban is éreztem tőle magamat,
aki 50 ateista közegben eltöltött év lenyomatait viseli. Egyszerre volt Kaiser-
und königliche, Meinl-kávé illatú, és idilli, egyszerre képviselte a csak
regényből ismert békebeli múlt és a keresztény Európa üzenetét. Felért egy fél
lelkigyakorlattal. Jót tett emberségemnek ez az ott mindenkinek kijáró
tisztelet: Herr Gyorgyovich-nak tudtam magamat.
Azért idilli a történés, mert ott ez oly közönséges, mint a levegő
átlátszósága, mint a víz nedvessége, mint a felhő árnyéka. Ilyenformán fogalma
nem lehet senkinek róla, hogy mit érez az, aki sose mártózott meg még ebben a
közegben.
Utolsó kommentek