Ma érkeztem el az ötszázadik blogbejegyzéshez. Ez alkalommal
megkínáltam magam egy korty St. Louis nevű égetett szesszel.
Egészségemre.
Ma atyai szívemet megdobogtatta valami, mely 17-én lesz publi-kus. Addig -kuss.
Mindenesetre most erre is kell innom egy slukkot. Pour mon santé!
Ma darat lehet velem fogatni, nem is volna nehéz, mert amint
reggel blogomba véstem volt, ezek a mai gerlék nem ismerik az illemet, se a
félelmet tőlem, egy méteren belülre közelítettem meg 1-1 párt, s a fülük bojtát
se mozdították átvonulásom alkalmával. Meglehet, hogy fülük sincs a
gerlicéknek? Nem nagyon hiszem, avagy a fülesbagolynak mi az izé hegyeződik a
feje teteje két átellenes végén. Aki pedig észrevette, hogy napok óta fel vagyok dobva, nem
téved sokat.
A vesztemet érzem?
Nos éljen az 500. fejezet, éljen kis családom, melynek
minden tagja ír, némely része olvas is, és éljen a misztika, melyről jó egy hét
múlva lekerül a fátyol. Addig tekintsétek nyitottnak eme bejegyzésemet.
Utolsó kommentek