Mickey webnaplója

A parafa dugó elmélet – legalábbis számomra – abból a könyvből való, melyet egy karácsony alkalmával, mint a szép és jó szinonimáját vettük meg egymástól függetlenül és egymásnak. Szinte mindenki kapott egy kötetet akkor az Apám Renoir-ból. Ebből kiderül, hogy a filmrendező fiú írta a művet. Egyik legérdekesebb gondolata végigkísérte életemet. A festő, August Renoir egy helyen leírja, hogy az életet ő mindig a lehetőségek tárházának tekintette, ahol a bekövetkező valóságok olykor nehezen számíthatók ki, de nem is érdemes nagyon foglalkozni a részletekkel. Az élet olyan, mint a patakba esett parafa dugó. Itt-ott megakad, ideig-óráig örvénybe kerül, de előbb-utóbb a patak elviszi hullámainak hátán a folyóba, a tengerbe. Az idei lelkigyakorlat egyik témája Dobogókőn a remény volt. Ennek is több válfaja van. Pl. létezik hosszú távú remény és aprópénzre váltott remény. Nevezzük rövid távúnak. Mikor ezt az elméleti valamit beszélgettük, nekem az előbbi kép ugrott be. Csakugyan úgy éltem le életemet (én, aki alig tud úszni), mint a patakba vetett parafa dugó. Ám az én patakom a Jó Pásztor, és a tenger a végtelen Isten. Benne megfürödve, vele állandó kapcsolatban maradva, az időben és térben el-elmozdulva alapos a reményem, hogy hosszú távon elvezet a végtelen Atyához. Ez a kép annyira szemléletes, hogy valaki rákérdezett: Mit mondtam, kitől is ered a kép?  Bezzeg nem kérdezett rá a közhelyszerű másikra, mely a rövid távú remény képe. Ez az éjszakában biciklizőé. A dinamó csak annyi fényt gerjeszt, amely egy-két méternyi utat világít meg. Ez arra elég, hogy az éber kerékpáros lankadatlan figyelem mellett képes legyen kikerülni a sündisznót, a letört akácágat, észrevenni a kanyart, a kiálló köveket, pocsolyát stb. Itt nincs előkészület, csak figyelem. A pillanat diktálja a tennivalókat. Reményem alapja is a környezet figyelése. Élek a kínálkozó lehetőségekkel, s kerülöm az ólálkodó akadályokat. Ha észnél vagyok, nem ér meglepetés. Reményem arra szól, hogy figyelmem nem lankad, a lámpaizzó nem ég ki, vagy ha igen, van nálam tartalék, de talán arra is, hogy előbb-utóbb megvirrad.