Bálint-nap van ma, Valentin, a szerelmesek napja. Kár, hogy nem Bernardin-nap, mert akkor tudnék egy
Oh, Bernardin c. slágert küldeni mindenkinek. Így viszont nem. Se Bálint-, se Valentin-nóta nem jut eszembe. És nem jutott Tolcsvaynak se eszébe, mert nem nevesítette azt a számot, amelyet Koncz Zsuzsa énekelt. „Itt a két kezem (kié), ez van nekem, tudod jól, ezt adom: ez mindenem.” Egyszer már lefénymásoltam a kezem, és azt küldtem Csiának. Most is tehetném, és írhatnám mellé nektek: Itt a fél kezem (a másik nem fér tőle a fénymásoló alá), ez van nekem, tudod jól, ezt adom, ez mindenem. Ám lusta vagyok a fénymásolóig menni. Van itt a webdings-készletben egy tenyér. Épp olyan, mint az enyém. Egy magyar ötös, ahogy szokták mondani.
Éljenek a blogolvasók!
Hát nem kitolt velem a freeblog? A tenyér helyett egy hatalmas I jött át. Ez legfeljebb az orsócsontom. Mindegy, bohókás egy nap, bohókás egy program, bohókás bejegyzés. Képzeljétek el e hosszú csont fölé a tenyeremet. Merthogy minden próbálkozásom ellenére csak ez az „I” jött át tenyér helyett.
Ez a nap - úgy látszik -, nem az enyém.
Persze van ennek az „I”-nek is szimbolikája. Többek között engem is jelképez. Mert ha jobban megnézed, ez egy nagy i, és én már NAGYI vagyok. Ilyen:
I
A legnagyobb megdöbbenésemre egy másik gép előtt üldövélve látom ám, hogy nem nagy I, hanem eredeti szándékom szerinti tenyér látható. Gépfüggő a blog! Ez számomra új.
Utolsó kommentek