Mickey webnaplója

Hétvégén Zsuzsáéknál megemlítettem, hogy mintha tegnap történt volna: apósom kicsi táskáját magához véve Pécsett vonatra szállt, és meglátogatott bennünket Pesten, mert mint mondta, ő már ingyen utazik, s nem igazán fáradságos gyorsvonattal Budapestre jönnie. Nézd meg anyádat, mondom lányunknak, aki előre ment a buszmegállóba. Termete mint apósomé, haja színe mint apósomé, dzsekije, nadrágja ugyancsak. És most mi megyünk – egyelőre nyugdíjas kedvezménnyel – haza, mert szinte ingyen tehetjük, és nem fáraszt a buszutazás. Ha megérjük, néhány év múlva teljesen gratis utazhatunk.
Mintha tegnap történt volna, hogy Petrovics Tamással együtt énekeltünk a diákmisén a piarista kápolnában Maklári Lajos vezényletével. Pedig tegnap nem ez történt, hanem az, hogy Tamás halálhírét vettem sógoromtól.
Mintha tegnap történt volna, hogy unokatestvéreim kimentek Amerikába (1956-ban). Ott ment férjhez Éva. S mindez mintha tegnap történt volna. Pedig tegnap kaptam az ő férjének a halálhírét is. Éva egyedül maradt 36 évi házasság után. Ha belegondolok, mi is épp ennyi évet töltöttünk eddig házasságban. Mintha a mi esküvőnk is tegnap történt volna.
Mintha tegnap történt volna, hogy munkanélkülivé lettem. Akkor sok időm támadt, és a Regnum lapjának paródiáját készítettem el, melyet Beton kapott egyik szentelési ajándékaként, amikor püspök lett. Pedig immár az is majd 16 éve történt. Ma a lapot küldöm másolatban a regnum archívumnak, mert gyűjti a múlt emlékeit.
Mintha tegnap történt volna, hogy a nyugati könnyűzenei újdonságokat magnóra vettük, és elementáris erővel hatottak ránk. Sejtjeinkbe ivódtak a napi újdonságok, s számtalanszor visszahallgattuk őket. Pedig a surfradio jóvoltából a tegnapelőtt hallgatott slágerek rendre a magukat oldies-nek fémjelző adókon jöttek.
Eheu, eheu fugaces! Gyorsan leketyeg az élet.
Na jó: labuntur anni.