POST
Megtörtént a restauráció: Visszaállt a régi rend. Tücsi
itthon van, jelenlegi attribútuma a testre szabott bot. Az övé, a német Nr. 263 http://emmausz.blog.hu/media/image/200810/100.
Délelőtt igyekeztem az OORI-be, mert így kérte,
vártam rá, mert így adódott.
Tényleg nem akartam többet írni a Szanatórium utcáról.
Ám ma kocsival mentem fel. Hogy a végén mekkora úthézag van! (Szándékosan nem írtam
kátyút, mert az értelmező szótár szerint http://emmausz.blog.hu/media/image/200810/1. Úton: sáros mélyedés. 2. Gátló
körülmény, fennakadás.) Folytathatom a gondolatot háromféleképpen.
Első leágazás: Itthon kirámoltunk.
Nem hozza senki készen az ebédet, de majd összetákolunk valamit. Gyógyszerért kell
menni majd a patikába, és a Matchba is ezért-azért. Tücsi kb 4-6 hétig
lábadozik itthon, mert a térde javulása csak ennyi idő elteltével remélhető. Egyszer
majd, kb. félév múlva, visszahívják kontrollra, és akkor mondják meg, hogy
szükség van-e PROTÉZISRE. Addig gyógytornázik, ügyel az állapotára, óvatosan
mozog, kíméletes életmódot folytat.
Második leágazás: A kátyú csakugyan abban
a korban keletkezett, amikor a kőutak nem kátyúsodtak, a földutak igen. A puhább
részeken gödrök keletkeztek, melyek esős időben erősen pocsolyásodtak, sárral
teltek meg. Sokszor előfordult, hogy a szekerek-fogatok a mezőgazdasági művelésre
fogott földek szélein újabb utakat hasítottak ki kényszerűségből, mert az út
már használhatatlanná lett a kátyúk miatt. Tehát a flaszterút kimaródásai nem
kátyúk, legalábbis hiányzik (már akinek) belőlük a katyvaz, a sár.
Harmadik leágazás. Az értelmező szótáram
lapjai már elsárgultak. Nem csoda, mert elég ócska papírra készült jó 30 éve.
Amikor az egyik osztályról átkerültem egy másik Abteilungba a népművészeti
cégnél, a kollégák leptek meg vele.
Eljárásmódjuk volt figyelemre méltó. Megkérdezték, hogy örülnék-e, ha vennének
nekem egy karton cigarettát, egy értelmező szótárt, egy satut, egy tollkészletet,
stb, stb. Mondtam nekik, hogy jól eltaláltátok, ezeknek mindnek örülnék, csak a
satunak nem, mert az már van otthon. Köszönték, és Mona Lisa mosolyával a fejükön,
enyhe sfumatóval, faképnél hagytak.
Hú, de gavallérok, mondtam magamban.
Ám nem azért kérdeztek ki, hogy a soroltakat mind meg vegyék, hanem azért, hogy
közülük egyet kiválasszanak. Így lettem szótártulajdonos.
Az ötlet egyebekben jó. Ha sikerül valakinek az értésére adni, hogy sorolja fel,
minek örülne adott alkalommal, a meglepetés abban áll, hogy nem tudja, melyiket
fogja megkapni.
Karácsonykor is működik. Megállapodunk, hogy pl. idén 5000 ft a limit. Ennyiért
sorolnia kell mindenkinek ötféle valamit, aminek tényleg örülne. Egyiket
megkapja.
PRAE
Imát mondanak esőért . . . a gazdák.
Imát szép időért – mondanak a métabajnokságra készülők.
Az eső objektív valóság. Ha egyszer a meteorológia nagy esőt jósol, hát zuhogni fog.
Az eső szubjektív valóság, mert ha Isten is úgy akarja, a bajnokság helyén nem esik egy csepp se. Volt már erre példa. Pl. az egyszeri rabbival. Történetesen szabbat napja volt, de neki halaszthatatlan dolga akadt. Meg kellett szegnie a szabbatot. Ám ő nem jött zavarba: Kocsiba vágta magát, és így gondolkodott: Előttem szabbat, mögöttem szabbat, a kocsiban péntek.
Hát így legyen. Isten
ura a szabbatnak is . . . és az esőnek is ... és humoros is. A szombati métabajnokságon
esett az eső. De nem nagyon, és csak reggel. Igaz, a fű vizes maradt, de egész
nap aztán nem esett. Igazi versenyzésre alkalmas idő maradt: borús, de nem
esős. Nem kellett izzadni, sem pedig a portól viszketni a gyerekeknek.
Vigasztalások
A vigasztaláshoz kettő kell: vigasztalást kérő és vigasztaló. E viszonyból jön létre a vigasz. De csak akkor, ha a vigasztalás megtörténik. Erre van garancia. Isten ígérte meg, hogy annak, aki kéri, megadja a Szentlélek segítségét. . . (Itt egy hosszú csönd van)
A gyónás humoros esetei
http://emmausz.blog.hu/media/image/200810/1. Csak vicc. A süket papnál
gyónt valaki.
Odafordul a pap a gyónóhoz, s ordítva kérdezi, hogy csak úgy visszhangzik a templom: – Mit mondott? …
Lopott?
2. Az óratolvaj. Egyszer viszont egy
utcakölyök valóban ellopta gyónás közben az öreg pap kikandikáló zsebóráját.
Ahogy kell, folyt a bűnök felsorolása.
Mondja is a kölyök:
– Atyám, loptam.
– Mit loptál, fiam?
– Órát, atyám.
– Hm, ha tehát órát loptál, nem elégséges megbánni tettedet, de vissza is kell adni a tulajdonosénak.
– Tessék, atyám, imhol az óra.
– Jaj, fiacskám, ne nekem add, hanem annak, akitől loptad.
– De, atyám, kínáltam neki, ám ő nem akarta elfogadni.
– Nem-e? Akkor hát tartsd meg.
3. Prohászka olykor felkereste a csobánkai nővéreket, akiknél egy idős süketke mindenes szolgált. A süket bácsika akkor ment gyónni a selypítő plébánoshoz, amikor a templomban a rózsafüzért mondták a nővérek. Minden szó kihallatszott a gyóntatószékből, amely így valahogy történt:
– És plébános úr az apácák nem adnak eleget enni…
A beszédhibás öreg pap figyelmezteti: – Sak a maga bűnét mondja…
Mire a mindenes folytatja: – és nem engedték, hogy megtalpaltassam a csizmámat.
–– Sak a maga bűnét mondja…
De még azt se engedik meg, hogy megcsináltassam az istálló ablaküvegét, pedig nagyon befúj a szél.
– Sak a maga bűnét mondja…
Ez így megy mindvégig. Az apácák meg odabenn pukkadoznak a nevetéstől, alig is tudták befejezni az olvasót.
Prohászkának is elmesélték ezt az esetet. Egyszer azután, egy vacsora alkalmával felszolgálták kedvenc desszertjét. Ám valami nem úgy sikeredett a szakács rosszvoltából, mint ahogy kellett volna. A főnökasszony az elkövetőt is megnevezte, mire a szent életű püspök megjegyezte huncutkásan: – Sak a maga bűnét mondja!
Utolsó kommentek