Most nem megyek vissza 56-ig. Tán csak negyven évet. Miért? Az átkosból rám
maradt egy gomba kávéfőző. Alumínium,
négy személyes, bár kétféleképpen helyezhetem el benne az alsó szűrőt. Ha
peremmel lefele, akkor kevesebb kávé fér el a tetején. Ellenkező esetben több.
Ha vízzel is telepakolom, kb. hat adagra képes. Kaptunk őrölt Omnia kávét.
Felkészítek egy adagot. Az elektromos főzőlapra helyezem a kengyellel záródó
muzeális főzőt. Nem telik bele tíz perc, fedezékbe vonulok, mert ki tudja. . . Ugyanaz
az erőszakos sistergés, mint a 424-es gőzmozdony kerekei mellett egy méterre,
indulás előtt. Elgondolom, hogy csak a kengyel tartócsavarjait kell a gőznyomásnak
kinyírni, és hatalmas robbanással repül szét a ketyere. Persze nem ez történik.
Sose. Mindig megtalálja a gőz az utat a kávészemek között, és miközben áthalad
rajtuk, kilúgozza az illatokat, az aromát, és előáll a szokott minőség. Negyven
éve ugyanilyen íze volt, ugyanilyen illata volt. Reggel a Régiposta u. sarkán
álló épületbe alig érkeztem meg, a félemeletre alig értem fel, a keskeny
parkettás folyosónak alig értem a közepére, az árosztály előtt elhaladva éreztem
már ugyanezt a szagot. Kellett is hogy érezzem, mert ritkán voltam náthás. Akkor
már egy órája ébren voltam, még sötétben indultam Kispestről dolgozni, hogy a központi
fűtött irodába érve megigyam a második kávémat. Tényleg: nyikorogjak csak végig
újra a folyosón. Az előtérből jobbra a titkárság nyílt, attól jobbra meg az
ebédlő, balra meg a tervosztály, az értékesítés, a sarokszobákban a beszerzés,
a személyzeti iroda, a munkaügy, a számlázás, az árcsoport majd a belső ellenőrzés
következtek.
Az árasok mindig megelőztek minket. Talán bejárók voltak, és a menetrend szeszélye
tette – és nem pusztán az ügybuzgalom, mármint hogy mindennél alaposabban
képezzék a legnagyobb körültekintéssel a népművészeti butykos, fütykös és a
tilinkó árát. Mindenesetre a kávészagra érkeztem. Egy időben közösen főztük
velük a miénket. Máskor meg külön. Korábban Orient mokkát, később meg Omniát.
(Az Orient mokka olcsóbb volt. Az 1969-es őszi vásárra hozták ki, 20 ft volt egy negyed kiló.) Az
iroda belső csücskén főztünk egy műkőlapon. Muszáj volt rátenni az elektromos főzőt,
az autopress alucsodát, különben megbüntetett volna a tűzvédelmis, ha ugyan, hiszen
a rendész is itt üldögélt utóbb.
Nos, ritkán főzök szemeskávét, mert ellustultam, és nescafén élünk.
Ma mégis kivételt tettem:
Legyen igazán ünnep az ünnep. Lengje be a lakást a szemes kávé illata. Mézzel
édesítem a kávét, sok tejjel iszom az Omniát.
Omnia, omnia. Omnia vincit Amor. A szeretet mindent legyőz. Vagy a szerelem
(Vergilius ecloga) De fordítsuk meg csak a sorrendet: Amor vincit Omnia. Máris
Caravaggio képcímévé alakult a latin kijelentés. Amor, a római cupido legyőz mindenkit,
akit nyilával eltalál.
Hát ez az.
Mindent legyőz.
Én meg legyőzöm az Omniát, a mindent. (Lám-lám Tschibo a legtöbb, mi adható, ám
az Omnia az a Minden, ami egyáltalán adható.)
(Most legalább éjfélig forgolódhatok az ágyban álmatlanul álmodozva.)
2008.10.23. 15:26 emmausz
Egy adag Omnia
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr205168154
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Samu 2008.10.24. 19:55:18
Olyan gombás kávéfőzőnk nekünk is volt. :-) Az anyuék hosszú évekig az Orientet itták. Azt jobban szerették, mint az Omniát. Én egyiket sem szeretem, sosem iszom kávét. Nem szeretem az ízét. Ezen mindig csodálkoztak a munkahelyeken, de csak egy ideig, azután megszokták. A jelenlegi munkahelyemen már a 13. évet taposom, itt már tényleg megszokták, hogy soha nem kávézom.
mick · emmausz.freeblog.hu 2008.10.24. 22:25:47
Lám, nem vagyunk egyformák. A kávé illatát mindig szerettem. Később megszoktam, hogy iszom. Bár lehet, hogy jobb volna abbahagyni. Szokássá aljasult a kávézás esetemben. Volt hogy évekig nem ittam. Máskor meg ott álltam, hogy a legerősebb aromájút igyam meg. Ez az adag, mely legelőször kijön a főzőből. Benne van apai, anyai. Persze jól megdobogtatja a gyanútlan kávézó szívét. Vidéken élő nagybátyám ezermester volt. Mindenfélének a javításával megkeresték. Egyszer megjavította a 4 sz.-es kávéfőzőjét valakinek. Próbaképpen lefőzött egy pikszissel. Megitta, mert ízlett neki. Utána órákig nem tudott megállni egy helyben. Kénytelen volt futkosni. Szerencséjére erős szíve volt. Ő sem kávézott különben.
Utolsó kommentek