POST
Egyszer Melocco Miklós szobrász beszélt a tévében arról, hogy egy teljes
emberalak-ábrázolás esetén mekkora jelentősége van a fej kialakításának, és
arról, hogy többé-kevésbé egyformák a testek, egyébként is ruha takarja
előlünk. Csak a ruha redőit, anyaga esését látjuk. Az álló alak valamilyen
cipőt visel, karjai így vagy úgy állnak, esetleg éppen az égre mutatnak, a
lényeg mégis a fej. Megerősíti ezt a nézetet az az élményem, mely tegnap este
ért.
A mezzón Mozart-est volt. Szerepelt többek között egy törpe, akinek alig volt
karja, lába is igen rövid, nos ő énekelte egy Papagénával együtt a
Papageno-duettet. Gyönyörű hangja volt. Magasított karmesteri dobogón állt,
hogy Papagénával egy magasságba kerüljön a feje. El tudta hitetni, hogy hiteles
Papageno. Csodálatos hangja volt. Nagy tapsot is kapott/kaptak.
Reggel végignéztem az együtt utazókat. Kit érdekel
csakugyan, hogy kabátot, pulóvert, szvettert, kardigánt, mikádót, kazakot vagy
télikabátot visel a gazdája?
Egyedül a feje érdekes, olyannyira egyedi. A homlok magassága, az orr formája,
füle elállása a fejétől, hajsűrűsége, -színe, -frizurája, az alkalmazott vagy
nem alkalmazott smink, a szemöldök vastagsága, a pilla hossza, a szeme színe,
fülbevalója vagy annak hiánya, és noha utolsóként írom, a legfontosabb az arc
kifejezése. Gesztusai, mimikája, ahogyan ránéz a világra.
Néhányan szunyókálnak, talán nem is érdekli őket a külvilág. Mások maguk elé
merednek és várják, hogy útjukra mehessenek. Megint mások mobiljukat babrálják,
talán játszanak. Néhányan újságot, könyvet olvasnak. Akad, aki beszélget. Sőt
olyan is, aki a többieket megfigyeli.
Tehát a tekintet. Szétszórt, jellegtelen, fáradt, petyhüdt, érdeklődő,
várakozó, optimista, magába roskadó, enervált, közönyös, megkeseredett. De
nemcsak a tekintet, a szájszöglet állása a szájszélek le- vagy felkunkorodása,
a szem huncut vidámsága, a ráncok, a fogak vagy a hiányuk miatt besüppedt áll
stb. A frizurákról nem is beszéltem, pedig sok mindent elárul az is gazdájáról.
A fej tehát az ember jellegzetességét meghatározó valami. Ha
a hóhér lecsapja egyik karodat, tovább élsz. Ha az orvos amputálja lábadat,
továbbélsz. Ha a fejedet csapja le a hóhér, véged van. A fej ugyanis az
idegközpont. Az arc idegekkel sűrűn átszőtt terület. Innen a mindenféléknek a
kifejezésére valósi alkalmassága.
Tegnap az idős pszichológus azt mondta, hogy még két témája lenne, de úgy érzi,
már nem képes megírni, mert nagyon lelassult. Hozzátette, hogy az idegekről és
a lélekről, a kettő találkozási pontjáról megvan az elképzelése, rengeteg
amerikai és német szakirodalmat olvasott róla, sokféle kutatási eredmény
összegeződött benne, de nagyon hosszas lenne kifejteni, és már fáradt hozzá.
Szeretném folytatni vele ma a diskurzust. Arra kívánom rábeszélni, hogy a téma
érdekes és fontos. Írja le először a fő szerkezeti elemeket, a leglényegesebb
kijelentéseket, és ereje szerint bővítgesse őket újabb és újabb részletekkel. A
lábjegyzeteket akár el is hagyhatja.
Megpróbálom, hátha kötélnek áll.
PRAE
Igen vagy nem
Felérvén az ebédből
bekapcsoltam a rádiót, a bemondó beszélt éppen: „Franz Schubert befejezetlen
szimfóniáját hallották.” A FRANCBA! Valahogy csak befejezték, vagy dolguk
végezetlen múlt el a hangverseny?
BL története cseng
vissza fülembe. Katona! – üvöltött az újoncra kedélyesen a kiképző altiszt –
Nem találja a spárga végét? Mire Laci ártatlanul: Nincs vége, már levágták.
Csakugyan filozófiai
igazság ez. Ha valaminek levágják a végét, akkor nincs neki olyanja. Végtelenné
lesz, hiszen csakugyan nincs vége. A körnek nem lehet a végét levágni: a kör
végtelen. Ellentétben a színdarabbal. Ha a színdarabot a kritikusok rendesen
levágják, annak vége van.
* * *
A parlamenti választások legszellemesebb szlogenje volt: A
szoc.-k a javunkat akarják, de mi nem
adjuk!
Nem használt a szókimondás. Itt a piros. (Hol a piros?) Immár sokadik éve.
Most találkoztam egy hirdetménnyel.
Védje meg javait!
Hogyan?
Saját kormánya ellenében?
Utolsó kommentek