Őskeresztény himnusz.
Szerzősége homályba vész.
Veretes, erőteljes.
Ilyen kitételeket tartalmaz: Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld. / Jeles mártírseregek magasztalnak Tégedet. Halál mérgét megtiportad, mennyországod megnyitottad. Ilyen igéket: áld és tisztel, magasztal; vigasztalj, maradj vélünk. A végén jut el az irgalomhoz a szöveg: Híveidhez légy irgalmas. Majd egy zsoltársorral zár: Te vagy, Uram, én reményem. / Ne hagyj soha szégyent érnem!
Ezt az utolsó mondatot rendre elmondom, ha valamilyen kétségem támad, hogy nem bírok valamit, várhatóan meghaladja képességeimet valami, várható, hogy lebőgök.
Aki jól ismer engem, tudja, hogy bajban vagyok a szövegekkel. Dallamok nyomulnak bennem, a havazás óta sokszor előjön pl. a megidézett Tombe la neige dallama. Nos, a Te Deum dallama is és némelyik szövegrészlet is visszaköszönt ma reggel, ahogy munkába indultam. Itt pedig egy 500 oldalas könyv javítgatásának a végén szinte ideillő volt felütni a Te Deumot, a hálaadó himnuszt. Előkaptam a kottát, és kerestem a szövegben a hozzám közel álló Isten argumentumait. Végigolvastam. Szépnek ítélem a szöveget. De nemigen találtam benne az Újszövetség Istenét, a mai teológia Istenét. Érthető, hiszen csakugyan őskeresztény megfogalmazás ez az énekelt ima.
Mire gondolok?
A legfontosabb kinyilatkoztatás Istenről, hogy az Isten szeretet. Mint Bíró püspök is kifejtette egyszer, ez nem is argumentuma, hanem tenmaga lényege.
Az Isten közepe a szeretet. (Nem lógna a képünk többé, ha komolyan hinnénk-élnénk ezt.)
Nos a Te Deum eljut oda, hogy Atyaistennek nevezi a Teremtőt (ezt Jézus merte róla kijelenteni először), de nem viszi tovább az ebből következő részleteket.
Mert Atya, szeret,
mert szeret, irgalmas,
mert irgalmas, bizalommal közeledhetünk hozzá.
Mert szeret, gondunkat viseli.
Mert szeret, kapcsolatban kíván kerülni velünk, akik felismertük ennek valóságát. Mert szeret – és előbb szeret –, maga is vágyik szeretetünkre.
Mert szeret, érzelmei vannak.
Arra gondoltam hát, hogy újabb Te Deumot kellene írni a régi meghagyása mellett. Egy másikat.
Olyat, amely az Istenhez bizalommal forduló ember imája.
Olyat, amely az Istenhez, mint jegyeséhez fordul imájával.
Olyan jegyeshez, akitől csakugyan a megalapozott remény hitével, bizalmával várhat mindent.
Akitől meg is kapja, ha a kért dolog kapcsolatuk építését szolgálja, vagy ha úgy jobban tetszik: a teremtés továbbépítését, együtt való építését, beteljesítését mozdítja elő.
Először azt véltem, hogy nekiugrok, és sebtében összerakom.
Aztán úgy döntöttem, hogy előbb írok róla, hogy milyennek képzelem.
Aztán majd meglátom.
PRAE
Buta liba
Egy indiai Than-legendákat tartalmazó könyv egyik szereplőjének, egy koldusnak
Putalipa a neve. Sose értettem, mitől indoeurópai nyelv a német. A titokról ez
a könyv lebbentette föl a fátylat. Egy koldusnak Putalipa a neve. Eredetileg
halál biztos, hogy Buta Liba volt, s kifejezetten a svábok közbejöttével vált
Putalipává. (Mielőtt még őrült korszakunkban rasszizmussal vádolnál, sietek
közölni, hogy bennem is van sváb vér, és nem zavar, hogy a hasonulás náluk csak
egyirányú. A magyar azt mondja Drezda. A német így ejti: Drészdn.)
Radnóti M. névgyűjteménye
Olvasom Radnótinál: „Egy
újságkivágást találok a zsebemben. Gyula hozta a múltkor, adalék
»névgyűjteményem«-hez: 'Térjmeg
Margit szobalány segített kirabolni munkaadójának lakását.' Fanni (RM felesége)
meséli, hogy ilyen cégtáblát látott valahol: „Nussbaum Sándor diótörődéje”. De
nem emlékszik a címre. Kár. Így nem »hiteles«, pedig csak a hiteles érdekel,
kitalálni... kitalálni százszámra lehet!” Másutt: „Este Kovács Margitnál. Bernát Pál egy Fatuska nevű asztalosról beszél... A Piarista rendházhoz vezető
uccában kapualatti cégtábla: Csintalan
László női szabó. Ez majdnem olyan jó, mint a Selyem Eta női divatszalonja Szegeden, vagy a Görcsös János pedikűr a Szt. István körúton, avagy a Kopik Lajos cipész nem tudom hol, Bálint
Gy. gyűjtése. S Szegeden a Forró
Erasmus papi szabósága, mily fülledt, érzéki név!”
Magam is ráakadtam egy ilyenre.
A CNN-hírtelevízió egyik riporternőjének a neve: Nancy Soderberg. Ez hiteles. CNN
2001. augusztus 7.-i adás. Pergett is a nyelve a rendesen
a „sóderhegy”-nek. Szívesen tisztelgek ezzel druszám, Radnóti Miklós emlékének.
Tegnap bedobtak egy hirdetést a postaszekrényembe. A hirdető erkélybeépítést
vállal üveg, fémkombinációval. Neve: Léczfalvi Pál.
És egy ötlet: Érdemes volna áttekinteni
jeles sportolóink nevét. Tevékenységükhöz kötődik – vagy éppen nem – nevük. Pl.
Parti János a kenus olimpiai bajnok, Papp Laci, ökölvívó stb.
Persze még érdemesebb volna
megtalálni R. M. gyűjteményét.
* * *
– Együttműködtek a libri és a colibri.
– Két turnusban ebédeltek: előbb az első turnus, majd a koturnus.
Mellékhatások
Ideírom a Norvasc nem kívánatos
mellékhatásait.
Sűrűbben: fejfájás, (boka)duzzanat,
fáradtság, álmosság, hányinger, hasi fájdalom, kipirulás, erős szívverés,
szédülés, valamint
ritkábban: hajhullás, bélműködési
zavarok, ízületi fájdalom, gyengeség, hátfájdalom, emésztési zavar, légzési
nehézség, fogínytúlburjánzás, férfiak mellmegnagyobbodása, emelkedett
vércukorszint, az erekció
fennmaradásának képtelensége, fokozott vizelési inger, a fehérvérsejtek
számának csökkenése, rossz közérzet, hangulati változások, szájszárazság,
izomgörcsök, izomfájdalom, fájdalom és/vagy bizsergés/zsibbadás a végtagokban,
hasnyálmirigy-gyulladás, fokozott izzadás, ájulás, csökkent vérlemezkeszám,
érgyulladás, látászavar, továbbá májgyulladás, sárgaság, szívinfarktus, lassú
rendszertelen szívverés, mellkasi fájdalom, allergiás reakciók, zihálás, légzési nehézségek, szemhéj, arc vagy ajkak
duzzanata, kiütés, óriás csalánkiütések, súlyos hámló bőrfelületek, viszketés
az egész testre kiterjedően. (Ha jól számolom: 49 féle mellékhatás!)
Az a vicc az egészben, hogy ez
egyáltalán nem vicc. Hiszen nem a Ludas
Matyiból, hanem a pirulákhoz mellékelt hivatalos papírról másoltam ide.
Azért lehet ezt is überelni: Állítólag egy olasz gyógyszer mellékhatásai között
– igaz, hogy csak utolsó sorban – de ott állt: kivételes esetekben: morte
(halál). Na, azt vegye be valaki.
Karban tartás
Jön a telefonszerelő
karbantartani a készülékeket. Kezébe nyomom a mienket, hogy
tartsa karban.
Jön a számítógép-szerelő a gépet
karbantartani. Bele akarom tenni a minitornyot a kezébe.
– Na, ne hülyéskedj! – mondja ő.
Most egy újabb szerelő érezik.
Azt állítja: a liftet akarja karbantartani.
Na, ne hülyéskedj – mondom most már én.
Utolsó kommentek