Mickey webnaplója

Van annak vagy tíz éve, mióta hamisnak hallom stúdiófelvételes, kitűnő zenéket. Idővel rájöttem, hogy a zene torz hallása attól van, hogy a hallásom romlott, éspedig úgy, hogy az egyes frekvenciasávokat kevésbé hallom.
Ez okozza, hogy a felhangokban gazdag zenék hallgatásakor az egyes felhangok erősebben szólalnak meg, mint az alaphangok, és ez káoszt teremt. Nagyon kell figyelnem, hogy megtaláljam a helyes zenei skálát, és meg is maradjon figyelésem ebben a rendben az érzékelés torzsága ellenére.
Mostanában több barátom jutott hozzá hallásjavító készülékhez.
Ma mi is elmentünk időpontra hallásvizsgálatra, ahol a vizsgálat után a készülékek sokféleségét mutatták be.
A vizsgálat azt mutatta, hogy közepes halláskárosodásom van, s ezt kell korrigálni.
A számba jöhető készülékek kétfélék. Az egyik fajta alig látszik, parányi elemmel működik, amit cserélgetni kell. S mivel a fülben leledzik, a belső zajokat, fülzúgást is erősíti.      
A másik hagyományosabb fajta, hálózatról tölthető, nem kell elemcsere, nincs belső zajerősítés, de kicsit látszik a fülcimpám mögött.
Mivel nem ma kell döntenem, hanem csak egy újabb alkalommal, még fontolgatom magamban, melyiket válasszam?
Az elemcserés viszonylag rejtett zajosat, vagy a látszó praktikusabb tölthetőst.
Hajlok az utóbbira. Komfortosabb, és én nem látom, hogy mi van a fülem mögött.
Végül is hetvennyolcadik évemben kerül rám a hallókészülék.
Hátha általa a zenéket újra tisztán fogom hallgatni.
Ami pedig a beszédet illeti, újra hallok mindent, jót is és – sajnos – a rosszat is.    
Egy közhellyel ütöm el a dolgot: Ahány ház, annyi baj legyen!
Sajnos egy másik közhely nem illik ide, pedig nagyon szeretem: Te olyan szamár vagy, mint szódás a lovát.
S ha már…: Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc.
PS.: ...és kommunikálni lehet majd újra velem anélkül, hogy kiabálni kelljen a hozzám szólónak. Néha azt hittem már, hogy  az illető haragszik rám, és azért kiabál.
Nemcsak nekem, nekik is jobb.