Ingerek tobzódása
Mica mondja, talált egy net-anyagot, mely a Jingle Bell
hetvenféle feldolgozását tartalmazza.
Gyerekkoromból emlékszem az egyikre, kutyakórus „énekelte” – éneklő kutyák. Még
azt se tudtam, hogy ez a Jingle Bell, csak a kutyák interpretálásában:
Vak-vak-vakk
vak-vak-vakk
hú-nyiff-vau-vak-vakk…
Vajon köztük van-e, vagy az volna a hetvenegyedik variáció?
Az egyházon kívül két elem segíti a szépséges emlékezést.
Az egyik a tömegközlekedés leállása délután négykor. Elcsendesedik a főváros, a
várakozás csendje ez, legalábbis hatásában. Már megvolt az első csöngetés. Még
neszez a nép, de már készül az ünnepre.
A másikat a természet produkálja időnként. Ha esik a hó, tovább növeli a
csendet, fokozza a várakozás bensőségességét. Ez a második csengetés, amikor,
aki még nincs a helyén, lábujjhegyen járva csendben közlekedik.
A havazást csak akkor szeretem, ha nem kell autóba ülni.
Most például süt a nap, dörög az ég, és sötét felhők távolodnak tőlünk délre,
ám nyugatról tartanak keletre. Esik a havas eső. Világít a szemek a
napsütésben. Plusz hat és fél Celsius-fok van, azonnal elolvad, ami
leesett.
Párbeszéd adventben
– Nos, kit és mit ünneplünk karácsonykor?
– Karácsonykor Krisztus Jézus születése napját ünnepeljük.
– Mit gondolsz, eltorzítja-e az ajándékdömping ezt az ünnepet?
– Eltorzítja.
– Most meg hova szaladsz?
– Megyek ajándékokat vásárolni.
Monológok adventben
A monológokat a celebek mondják el a celebteleneknek.
Évente körülbelül mindig ugyanazok mindig ugyanazt mondják el különféle
aspektusokból.
Sokszor.
De honnan tudják? Honnan tudják, hogy mit kell mondani?
Egymástól?
A nem celebektől?
Utolsó kommentek