Ma: Valami őrültség folytán ma a 29-es busz valamennyi
felirata helyes volt. Mi van itt? Minden anarchiába torkollik? Még az
őrültségben is van rendszer (ha van). De képzeljétek: A kijelző 29-est
mutatott, a soron következő megállókat helyes sorrendben pakolta fel a
képmezőre, és az óra a pontos időt mutatta. Ezt aztán nem értem. Nem is
emlékezem rá, mikor találkoztam ezzel a precizitással. Már minden megbolondult
itt? Sehol egy kis hiba?
Ma felolvastatott a misén a Teremtés könyve elejéről az a
rész, amikor Ádám elnevezi az állatokat, merthogy „minden élőlénynek az lett a
neve, aminek az ember elnevezte. Meg is adta az ember a maga nevét minden
állatnak és az ég összes madarainak és a föld minden vadjának, de az embernek
még nem akadt magához illő segítője.” (Tehát még eztán vétetett ki az emberből
Éva! Vö. Ter 2,18 sk) Ez azért figyelemreméltó, mert lehet azzal humorizálni,
hogy az emberiség alighanem felejtett, mert máig nem ismeri valamennyi fajt, s
így annak a nevét se.
Ma ugyanis a Távlatok szövegeit korrigáltam,
az ide citálandó cikkrészletet is: „P. Menyhárt
László SJ a Heves megyei Pusztaszarvason született ... az 1800-as években.
A botanika nagyon érdekelte, ezért Innsbruckban már kutatásokat végzett.
Kalocsai tanárkodása alatt Haynald érsek Herbáriuma és botanikai könyvtára
segítségével feltérképezte Kalocsa növényvilágát, és hat új növényfajjal
lepte meg a szakembereket.”
Nemrégiben olvastam egy folyóiratban, hogy a
Csendes-óceánban nagy mélységben, soha nem látott új fajok tucatjaival
szembesültek a kutatók. Miközben kétségtelen tény és nagy-nagy szomorúság, hogy
az ember „uralkodása” miatt a természetből naponta vesznek ki fajok. Úgy
látszik, mindezek ellenére sokkal több fel nem fedezett faj létezik, mint
amennyire valaha is gondolt az ember.
Ma reggel J. Gáspárnál olvasom: Pusztán élni kevés. Szükséged van napfényre is,
szabadságra, és egy kisvirágra. Az angolosok kedvéért: Just living is not
enough. One must have sunshine, freedom, and a little flower. (Hans
Christian Andersen) Hogy miért nem dánul idézte másodjára, ha már Andersen...
(azért, mert J. G. Kanadában él, ahol a kivándorolt magyarok így szólnak:
Megyek a kapuhoz, mert ring a bellem. Azaz mert szól a csengőm.)
Azért nagyon kedves nekem ez a kis idézet, mert az utóbbi időkben
mindenfelől gyalázatos hírek érkeznek hozzám. Olvasom, látom, hallom,
tapasztalom, milyen szörnyű a világ valósága, az ország valósága. És minden
emberségem tiltakozik ellene. Kikérem magamnak az összes szörnyűséget a minden
embernek kijáró méltóság nevében! Erősítsetek meg benne milliónyi jó érzésű
honfitársaim!
Ma remélem, hogy Csia keringése javulgat.
Ma remélem, hogy megjelenik a Napútban az ígért cikkem.
2009.02.12. 14:26 emmausz
Aujourd'hui-heute-ma-szivodnya-today
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr245168309
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek