Mindez azért is él bennem húsz év távlatából, és ilyen különös frissességgel, mert l989 karácsonyának nagy meglepetése volt ez a versenybicikli. Én voltam a Kft. egyetlen termékmenedzsere. Szegény Wartburgom olykor öt-hat kerékpárt is kiszállított egyszerre a boltokba. Állásváltoztatás után nem volt lehetőségem kivenni nyári szabadságomat év végéig sem. Ezért megbeszéltem magammal, majd főnökeimmel is, hogy cserébe „tesztelésre” egy versenybringát átveszek. Így is történt. A csillogó piros és nikkelezett fémcsodát a garázsba tettem azzal, hogy talán meglepetés marad karácsonyig. Dec. 24. délután egy alkalmas pillanatban lerohantam érte a kocsitárolóba, és felcipeltem. Átszelve a nagyszobát azonnal az erkélyünkre vittem. Helyet cserélt a karácsonyfával, melyet viszont behoztam, hogy szokja a távfűtést. Az a vicc, hogy amikor a canga hazahozataláról döntöttem, már mindenféle ajándék együtt állt ahhoz, hogy méltóképpen megünnepeljük Jézus születésnapját.
Éva (16), Zsuzsa (14), Kati (13), Miklós (5) és mi ketten, szülők akárhányévesen álltunk a fa alatt. Felolvastuk a Bibliából Jézus születéstörténetét, ahogy szoktuk, gyertyát gyújtottunk és csillagszórókat, ahogy szoktuk, énekeltünk, ahogy szoktunk, boldog karácsonyt kívántunk egymásnak, ahogy szoktunk, és kiosztottuk az ajándékokat.
Ki-ki boldog volt.
Azt hiszem, meg is kérdeztem:
– Mindenki meg van elégedve?
– Igen – felelték lelkesen. (Emlékezetem szerint valóban ajándékokban gazdag ünnepünk volt abban az évben.)
– Na, akkor most figyeljetek! – mondtam, és elhúztam a függönyt, kinyitottam a balkonajtót, kimentem a könnyű versenygépért, és begurítottam a csillogó csodát, melynek racsnija halkan és illedelmesen recsegett, ahogy kell.
Gyermekeinknek szeme-szája elállt a csodálkozástól. Majd hangos tetszésnyilvánításba kezdtek egymás szavába vágva. Soha korábban (s később se) láttam ilyen lelkeseknek őket, mint ahogyan ennek a szerkezetnek örültek. Próbálgatta a nyeregmagasságot mind a három lány, hiszen közös használatra kapták, hogy aki éppen ráér, az tapossa a pedált. Méretükre volt szabva azon minden. Úgy emlékszem, Éva levitte egy körre a hideg téli estén, mert nem borította hó akkor az utcát.
Két üstökösünk lett azon a karácsonyon: Az égből leszállt Isten Fia, és a pincéből felemelkedett Comet kerékpár.
Nem zavarták, inkább erősítették egymást.
A Comet rásegített az ünnepre. Szép volt, mint egy nagyra nőtt karácsonyfadísz.
Utolsó kommentek