Mickey webnaplója

1. Levél. Leporoltam egy üvegkeretbe applikált levelet. Elcsodálkoztam mikroorganizmusok vagy vegyi hatás útján létrejött letisztulásán. A leginkább finom csipkére hasonlító rajzolatú kétszikű levélnek minden ere és kapillárisa ép, de a zöld sejttömeg hiányzik belőle. Legszívesebben készítenék róla egy makroképet, hogy a részletek finomságában gyönyörködhessek. Nem akartam elhinni, hogy a fő erek és a kapillárisok látják el a sejteket vízzel (és tápanyaggal), hogy legyen mitől nőni, és legyen mit elpárologtatni a levélnek. Pedig utána olvastam, és így van. A vízszállítás a sejtek között folyik, nem a sejtek maguk végzik, hiszen éppen feléjük/beléjük irányul. Az inoizáció gerjeszti az ozmózist, mely a töményebb oldat felé hajtja a vizet. Mégpedig elég jó tempóban. Pl. percenként 40 m-t tesz meg a víz a tölgyfában, ez pedig – ha jól számolom 60x40 – 2,6 km/h-s iram. Nem is rossz. A téma nincs teljesen kikutatva, mert az az érdekes, hogy a levéltelen fákban tavasszal elindul a nedvkeringés, és ez segíti a rügyfakadást, a lombozat kialakulását. Egy másik feltételezés szerint a nappali párologtatás az erős napsugárzás miatt nagyobb. Ezt nem igazolták a kísérletek, mert valamilyen oknál fogva olykor éjszaka is intenzív vízáramlást tapasztaltak felfelé. Elég nagy nyomás kell ehhez, olykor eléri a külső légnyomás 20x-osát is. Most hát mindent tudunk a levelekről, fákról, ozmózisról, a féligáteresztő (szemipermeábilis) hártyákról, melyek az egyirányúságot segítik elő.
2. Levél. Van egy fikuszunk a pianínón, mely olykor ledobja egy-egy levelét. Nem tudom az okát. Ma reggel is leesett egy. Gondoltam egyet, még sose írtam „levelet” Tücsinek, legalábbis levélre nem. A dohányzóasztalon talált kulccsal belekarcoltam hát a levált nagy levélbe: KEDVES TÜCSI! PUSZI, MICK. Az adott technikával ennyi fért rá. Most, hogy visszanézem rövid üzenetemet, látom, hogy egyre inkább olvasható a ráírt szöveg. Máshogyan szárad a megkarcolt részen.