Mickey webnaplója

Reggel még csak dereng. A sötétkék égen szépen világít a kifli alakú hold. Annyira megkapó a kép, hogy megpróbálom lefotózni, de bemozdul a kezem, a hold táncol a fotón. A fák koronáit megtépázta a szél, lefújt róluk minden levelet. Szép rajzolatuk festői és megunhatatlan. Valahogy a mindeneknek ellenére való kitartásról mesélnek. Esztétikusak ezek az ágak. Feltételezésem szerint (nem mértem ki soha) az aranymetszés szabályai szerint következnek a tér több irányába a „leágazások”. Ettől mutatnak tökéletes látványt.
Vastag avar borítja a ligetes részt, amelyen naponta átgázolok. Cseres-fűszeres illatot áraszt a „levelek halmaza”, hogy XXI. sz.-i kifejezésmódot használjak.
A szerkesztőség olvasótermén kinézve a sárga és zöld lombú fa arról tudósít, hogy késő ősz van, és ennek már így kell lennie. Az ablakot függőleges osztással szelik egyenletes részekre a sötétítő függöny „lamellái”.
Ez eddig idill.
Ám tegnap esti hír, hogy baráti körünk egyik tagját baleset érte az országúton. Békéscsabán fekszik kulcscsonttöréssel a kórházban. Várhatóan néhány napot ott tölt.
Reggeli hír, hogy meghalt Tüskés Tibor, aki öt évig lapunk szerkesztőségbizottsági tagja is volt 1996 és 2000 között.
Ugyancsak reggeli hír, hogy a Nobel-díjas író, Kertész Imre hiába tagadja, hogy a Die Weltben magyarellenes kijelentéseket engedett volna meg magának, bizony tett – erősíti meg blogjában egy olyasvalaki, aki feltétlen hiteles e tekintetben. Úgy fogalmaz, hogy senki sem tökéletes, az írók se, különösen nem, ha megöregedtek. A blogger (Sz.M.) még önironikusan megjegyzi: Lányaimmal beszéltem erről a zsörtölődő magatartásról kérve, hogy szóljanak rám, ha ide jutok. Ők kijelentették: Rendben van. Akkor most szóltunk.