Az ókori görög bölcsek csakugyan okosak voltak. Mi mások is lehettek volna ilyen nevekkel: Thalész, Szókratész, Arisztotelész, Euripidész, stb. Csupa ész, sőt lángész.
Ma agapén Szókratész bölcsességével ismerkedtünk meg, akiről többek között ez az anekdota kering.
Szókratész egyszer találkozott ismerősével az utcán, aki azt
mondta neki:
– Szókratész, akarod tudni, mit hallottam a legjobb barátodról?
– Várj egy pillanatot! – válaszolt Szókratész. – Mielőtt bármit mondanál,
szeretném, ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják tripla szűrőnek. Az első
szűrő az igazság. Teljesen biztos vagy abban, hogy amit mondani akarsz, az igaz?
– Nem – válaszolt az ember. – Csak hallottam róla, és ...
– Rendben, szóval nem vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy sem. Most próbáljuk
ki a második szűrőt, a jóság szűrőjét! Az, amit mondani akarsz a barátomról,
valami jó dolog?
– Nem, éppen ellenkezőleg.
– Szóval – folytatta Szókratész – valami rosszat akarsz mondani róla, de nem
vagy biztos benne, hogy igaz. Akkor alkalmazzuk a harmadik szűrőt, a hasznosság
kritériumát! Amit mondani akarsz, az hasznos lesz nekem?
– Nem igazán…
– Nos – vonta le a következtetést Szókratész –, ha mondani akarsz nekem
valamit, ami nem
biztos, hogy igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?
Szókratész nagyszerű filozófus volt, és ezért nagy becsben tartották.
Szókratész így hát sose tudta meg, hogy… (amit mi megtudtunk
házasságát illetően) cserében a rosszul tájékozottak nyugalmában töltötte
életét.
Azon tűnődöm a történetet hallva, hogy okos-e egyáltalán a tömegtájékoztatás,
és mennyire az, ha a három szűrőt érvényesítem hírelemzéseikre vonatkozóan. A
tévében mutatott, a bulvár és nem bulvár sajtóban megjelent hírek, kommentárok,
elemzések és tudósítások, interjúk és riportok, műteremben készült
„dokumentumok” igazak-e, jók-e és a befogadók számára hasznosak-e.
Nem vagyok hajlandó statisztikázni őket, de kb. 50–60 év tapasztalatai alapján
úgy vélem, hogy a közölt híranyagoknak kevesebb mint 10%-a állná ki a jóság,
igazság, hasznosság szűrőjét.
Ezzel tart egyensúlyt a kegyelem, mert írva van: A pokol kapui sem vesznek erőt rajta (mármint az egyházon, az egyházi közösségeken, örömhíren).
Utolsó kommentek