Mickey webnaplója

Sűrű napom lett. Szkennelés, de minek, javítgatás, de feleslegesen, viszont négy anyagot hoztam haza papíron, hogy ki ne essen a szemgolyóm, korrigálás közben. Ezek régi Távlatok számok.
Hazahoztam továbbá papíron az utolsó nyomdában elkészülő szám anyagát is. Ebben rendesen vannak elírások. Mindegy. Időben elkészülök vele.Mivel az idő csavargásra invitált, kigyalogoltam a Szentendrei útra, remélve, hogy majd csak lesz valami.
Lett.
Egy városba igyekvő busz jött. Megint a Margit-szigeten kötöttem ki. Kétórányit gyalogoltam. Számos futóval találkoztam.
Miért futnak?
Nincs hasznosabb dolog, mellyel leköthetnék energiáikat? (És én miért sétálok? – kérdezhetnék viszont a futók.) :-)
A futók egy része sportos, más részük küzdő, a harmadik pedig elkeseredetten rója a kilométereket. A legaranyosabb egy fiatal felnőtt pár volt. Csókolóztak a futópályán. Majd újra kocogni kezdtek. Mellém érve a fickó még meg is köszönte, hogy „elhúztam” oldalt a pályájukról. A futófelületen piktogram jelzi, hogy nem sétálóknak készült. Csak futóknak. Hát ez nem túl eredeti. Ha felkapom kezemet, s könyökölve sietek, ki mondja meg, hogy most éppen lassan futok, vagy sem?
Fotóim mától új albumban (Etudes).
Sok kerékpáros is pedálozott a szigeten. Utóbb sajnáltam, hogy nem cangával indultam útnak. No majd legközelebb.
Útközben a hasznosságon törtem a fejemet. Ha én lennék az induló kormány, kérnék EU-támogatást az ország kitakarítására. Közmunkában végeztetném el a tennivalókat. A nyugati megyékben kezdeném. Évente kb. két megyét takaríttatnék ki. Akik a takarításban részt vettek végig, azokból állítanék csőszöket, akik a Kanadában megszokott szigorúsággal büntetnék meg az immár tiszta megye szemetelőit.
Azért indítanék nyugat felől, mert az osztrákok szomszédságában lakók már rég óta ismerik a tisztaság kritériumait. A munka irányításában kérnék osztrák segítséget is. Használjuk fel az ő tapasztalataikat: Ha jól sejtem, tíz év alatt ki lehetne kotorni hazánkat.
Ez mindenkinek javítaná a közérzetét. Hatalmasat fejlődne általa a polgárság, aki immár környezettudatosan élne.
Ötletem ingyen adom.
Miként azt is, hogy aki kér, annak ingyen rendelkezésére adnék állami pénzből finanszírozott parkőr-botot. Szurkálja csak mindenki a szemeteket a botjára. Hátha egyszer elfogy a sok szemét. Arról nem is beszélve, hogy aki szedegeti, feltehetőleg maga nem fog szemetelni.
Még virágmagokat is osztogatnék, hogy derűsebb környezetben éljenek honfitársaim.
Most abbahagyom az ötletelést, mert pihennem is kell.
Rólatok nem is beszélve.