Kata ma 34 éves. 8 jezsuita és két világi imádkozott érte, hogy Isten éltesse! A csütörtök rendhagyó nap. Elmegyek dolgozni, ahelyett, hogy csak dolgoznék. Délután körbenéztem a Hajógyári szigeten, már csak azért is, hogy összehasonlítsam az itteni fapusztulást amazzal. Szinte alig dőlt ki itt egy-két fa. A sétaúton láttam egy meztelen csigát. Az itthoni nem olyan narancsszínű, mint a francia, és jóval kisebb is amannál. Ott limász (limace) a neve, és sárga rajt’ a kulimász. Itt meg maróni barna.
Csiával kerestünk egy jégtörőnek nevezett valamit a Dunán, mely az evezősöket terelgette? Az ág másik oldalán van egy beton valami, ami a vizet megosztja. Nem tudom, ez volna-e a jégtörő? Készítettem róla 3 fotót. Továbbá két fáról. Egy odvatlanról és egy nagyon odvasról. Utóbbiról jutott eszembe a gyerekkori ének, mely az Ugyan édes komám asszony nótájára megy, és így szól:
Lábujjhegyre ágaskodva
a vén fába kapaszkodva
felmászott az odváig,
ám egy darázs úgy megszúrta,
hogy az orrát majd kifúrta,
így nem örült sokáig.
(Tiszta ballada!)
Egyebekben nem értem, hogy lehet, hogy a Margit-szigeten annyi fa dőlt ki, itt meg alig egy-kettő. Tudták a fák, hogy az óbudai önkormányzatnak kevés a pénze a károk helyrehozatalára, a fák eltakarítására?
A HÉV-megállóba érve találtam egy AUCHAN-reklámot. Tudatauchan.
Hm. Évekkel ezelőtt játszottam el az -osan ra végződő szavakkal.
Most az ő marketingesei is felplankolták a nyilvánvalót.
Le kellett volna védetnem ötletemet. :-)))
Jut eszembe, nem én kezdtem az -auchan-ra végződő játékot, hanem Somogyi A. (Soma) piarista, aki imigyen szólította fel felelésre a delikvenst: Van valaki itt a tizennyócker.ből? Nahát akkor kifarol ide, és hogy mit tud az 1848-as tizenkét pontról, elmondja nekünk értelmesen, magyarosan, szabatosan. stb.
Utolsó kommentek