Zsuzsa itt ül az étkezőasztalnál, és egyre gyártja az óvodai címkéket. Fehér szalagra rajzolja piros alkoholos filccel lánya jelét, a napocskát, fia részére meg a mozdonyt. Ez lesz a jelük az óvodában. Az elkészült jeleket a magával hozott valamennyi ruhába bevarrja, mert ez a szabály.
Mióta az eszemet tudom, minden óvodában jeleket használnak a gyerekek ruháinak a megkülönböztetésére. Ezek a jelek a mindennapi életből vett tárgyak, esetleg a mesevilágból. Így a seprű, a labda, a ház, a fa, a napocska, a fésű, a lapát, a virág, a hal, stb. a gyerekek megkülönböztető jele. Minden évben, minden szülő elkezdi gyártani ezeket a textilcímkéket. Mint akik időmilliomosok.
Ekkor jövök én megint egy szabadalmazható ötletemmel.
Olyan rávasalható textilmatricákat kellene gyártani, melyeket langyos vasalóval egyszer s mindenkorra rá lehetne ragasztani a gyerekek valamennyi ruhájára, cipőjére.
A dolog attól egyszerű, hogy a világ valamennyi óvodája közismert használati tárgyakat alkalmaz ismertetőjelül, annál is inkább, mert ezek révén is gyarapodik minden kisgyerek általános ismerete, szókincse, felismerő képessége.
Mivel milliónyi gyerekről van szó, a kb. százféle matricát milliós nagyságrendben lehetne forgalmazni, eladni és világszerte terjeszteni.
A fiatal nők hálásak lennének érte.
Ötletem megvalósítása fejében minden eladott matrica hasznából 1%-ot kérek.
2010.09.04. 16:19 emmausz
Korszakalkotó ötletem
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr85169065
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek