Ivan Kozirev lapszerkesztő munkás a XXI. század első évtizedének a végén vásárolt egy lapra szerelt szekrénykét (VARIO), hogy felesége a fürdő mosdó alatti részét praktikusan tisztító szerek tárolására használhassa.
A Praktikerben megláttuk a hozzánk illő darabot. Fémlábakon állt, hogy alatta fel lehessen takarítani, kétajtós volt, és elég nagy.
Kértük. Itthon kibontva láttuk, hogy nem azt kaptuk, amire rámutattunk, hanem  egy kétszer akkora hasáb alakú szekrényt.
Visszavittük.
Udvarias mosolyok. Vissza 3000 ft. Szekrényke cserélve.
Ahogy kell.     
Itthon kibontva látjuk, hogy a mellékelt összeszerelési rajz szerinti kivető pántok nincsenek a kapott tasakban. De meg lábak sincsenek hozzá, mint ahogy azt a mintadarabon láttuk. Vissza a Praktikerbe. Udvarias mosoly. A zacskót mutatjuk az eladónak a rajzzal. Mire ő: A rajz nem jó, de találunk a csomagban négy polctartó stiftet, ezeken fordulnak az ajtók az alkalmas lyukakba helyezve.
Rendben. És a lábak?  
Azok nem részei a szekrénynek, de lehet kapni az alkatrész osztályon.
Vettünk további kétezer négyszázért lábakat. A legrövidebbet vettük, merthogy a mosdótál alatti hely ugye nem túlságos.
Itthon aztán összeszereltük, amit össze lehetett szerelni. A hátlapmerevítéshez nem kaptunk szögeket, a mágneszár helye nem volt előfúrva, sem az ellendaraboké az ajtón. No  mindegy. Vannak itthon barkácsoló szerszámok, majd megoldjuk. Fúrógép bedobva, csavarozó gép bedobva, végül is állt a szekrényke. Ekkor látjuk, hogy nem érnek össze az ajtók. Hiányzik közöttük egy sáv. Talán ott jön ki a felesleges matéria , ha valamelyik spray hirtelen ereszteni kezdi a hajtógázt. A pincében még megtaláltam a régi konyhaszekrény pvc-csíkját. Leszabtam méretre. Ráragasztottam az új ajtóra, hogy az átlapolás kérdése megoldódjon.
Vittük boldogan a szekrényt a mosdó alá, csakhogy lábai 6 cm-vel hosszabbak voltak a kelleténél.
Itt aztán elfogott a harctéri idegesség. A szomszédot hívtuk segítségül, mert neki van sikítója (gyorsdaraboló). Az az igazság, hogy legszívesebben én sikítottam volna. Levágtuk a felesleges hosszt a lábakból, a csonkokból kivertük a műanyag végződéseket, s a rövidebb lábak végére visszavertük.
Ekkor derült ki, hogy a mosdótálnak hagyott kivágás túl keskeny, és rövid is. Továbbá a hideg és meleg víz szelepeknek egyaránt ki kell vágni a szekrény tetejéből egy-egy darabot. Az aljából meg azért, mert a mosógép szennyvízcsöve meg onnan csatlakozik be.
Két kemény napi küzdelem után értük el a végső sikert. miszerint a flakonok és sprayk ezután nem műanyagszatyorban, hanem egy fehér szekrényben foglalnak helyet. A fene a jó dolgukat.
Ami pedig a konstrukciót illeti:
1. Egy ilyen szekrényke aljának, tetejének perforált valamiből kellene lennie, hogy idomra alakítgathassuk egyszerű eszközökkel.
2. A szükséges célszerszámoknak a csomagban volna a helyük (egyetlen imbusz-kulcsot mellékeltek).
3. A műszaki rajznak arról a bútorról kellene szólni, amelyet vettünk, hogy otthon összeszerelhessük.
4. A bútor ajtóinak hézagmentesen zárnia kellene, s ha nem, mellékelni kellene a köztes lamellát, hogy ha már vannak ajtók, nem menjen a szekrénybe a szösz,vagy mi a szösz.
(Ha én fürdőszobába terveznék szekrénykét, egész biztosan tolóajtói lennének. Szűk helyen ugyanis nem marad elég tér, ha kinyitom az ajtókat. Ajánlom a VARIO tervezői figyelmébe.)
5. Ha a bútornak nincsen lába, ne úgy állítsák ki az üzletben, mintha volna.
6. Ha láb szükséges hozzá, állítható méretű lábakra volna szükség, mert úgy praktikus (igaz, Praktiker?), hiszen a vízvezeték-szerelők csak hozzávetőleg szerelik azonos magasságban a mosdótálakat.
6. Ha már két alkalommal vissza kellett vinnünk a bútort, megkérdezhették volna, hogy mekkora benzinköltségünk keletkezett, s ha igazi nemes gesztussal akartak volna élni, akár visszaadhatták volna a termék árát, mert a kétszeri oda-vissza út a mi rezsink lett az ő tévedéseik miatt. (Slampos műszaki adottságú vacakot forgalmaztak, a kiállított mintával pedig – még ha akaratlanul is – megtévesztettek bennünket.)
Úgy vélem, hogy tőlünk Nyugatabbra ez valahogy így is történt volna, de itt még mindig azt gondolják, hogy az Ivan Kozireveknek így is jó.
Hát lehet, hogy tegnap még jó volt, de ma már nem az.
Azért is írom le mindezt, hogy holnap már ne így legyen.
Ja és praktikus tancsaimért most is az általuk hozott plusz hasznok 1%-át kérem rendszeresen folyósítani.
Köszönöm.