Mickey webnaplója

Blogomnak ezt a címet adom: quotidianus, azaz: mindennapi. Merthogy szándékom mindennap feljegyezni valamit élményeimből, melyek a Te élményeid is lehetnek éppen, ha nyitott szívvel olvasod, ha vitatkozol az írottakkal, ha a saját aspektusodból ítéled, amit én az enyémből írtam, ha elgondolkoztatnak soraim, ha segítenek élned, ha segítik kibontani azt, aki Te vagy.
Lehet, hogy nem tűnt fel korábban ez a törekvésem, pedig azért írok, mert ehhez értek valamennyire (így aztán segíti saját életemet is), és mert szeretném, ha mindaz helyet kapna blogomban, ami értékes, ami számodra is értékes lehet. Szeretném, ha segíthetnék eligazodni az életben – a magam módján, hogy megvalósuljon benned Isten terve – a maga módján, a magad módján.
Most, a nap végén Czakó G.-nál olvasom az általa olyannyira kedvelt Hamvas Béla egyik gondolatát, és ide írom, mert kicsit belőlem is szól: „Valóságos reális az ember akkor lesz, ha a másik lélekkel közösségre lép”. Igen, ez belőlem is szól, mert újabban másra sem vágyok, mint ennek a realitására. A másikból való gazdagodásra, és arra, hogy belőlem is gazdagodjék mindenki, akinek ez megadatott.
Tartozom még egy vallomással. Már valamikor megemlítettem, hogy mindig szívesen olvastam képzőművészek életrajzát, kiváltképp, ha maguk írták magukról. Néhányukat sorolom: Csontváry, V. van Gogh, A. Renoir, Bernáth Aurél, Szántó Piroska, stb. s mostanság két nálam kicsit idősebb művész blogját: Szüts Miklósét, Váli Dezsőét. Érdekel, hogy akik a színek, formák bűvöletében élnek, miként vélekednek a jelen világ valóságáról. Abban a hiszemben teszem ezt, hogy akik a színek és formák mesterei, azok feltehetőleg a világ színeiről, formáiról is másképp szólnak, mint mi, a többi emberek.
Mivel festeni nem tanultam meg, de fotózni mindig is szerettem, blogomat újabban fotók kísérik, melyekkel olyasvalamiket kívánok Veletek megosztani, amelyeket az írás nem képes elmondani. Színeket és formákat. A teremtményekről készített lenyomatokkal kívánok tanúskodni a Teremtőről.
Úgy vélem, hogy az írások, a képek és képaláírások egymást támogatják, kiegészítik és segítenek megérteni a megérthetetlent, véges képességeinkkel letapogatni a végtelent.
Ez minden.