Mickey webnaplója

Nem tehetek róla, így hozott a gólya, befejező ember lettem. Én neveztem el magamat befejező embernek, mert szeretek a végére járni a dolgoknak (pl. kiflivégeknek), szeretek pontot tenni a mondatok végére.
Really.
– Ha egy sajtdarab árválkodik a hűtőben, befejezem (na jó, bekebelezem),
– ha egy zsemle marad, befejezem,
– ha nyitott felvágottra bukkanok, befejezem, ugyanígy a maradék lekvárt, vajat stb.
Rájöttem, hogy ez az alapmagatartásom.
– Ha valaki égve hagyja a villanyt, lekapcsolom, pl. a fürdőszobában. (A mosógépnek talán az az egyik legnagyobb erénye, hogy sötétben is megtalálja a koszfoltot. Minek égjen hozzá a villany.)
– Ha elkezdek egy darabot zongorázni, szólhatnak hozzám, kérhetnek sürgős segítséget, a dallamvonalat végigviszem, a darabot befejezem. Hogyan is hagyhatnám félbe-szerbe, és értelmetlenül, mint akinek az életét váratlan baleset szegte el, és „annyit se mondhatott, hogy félkalap” (Mark Twain).
– Ha egy kommentet írok valakinek a blogbejegyzéséhez, elég sűrűn tapasztalom, hogy több hozzászólás az enyém után már nem érkezik. A kommentemmel a témát – akarva-akaratlanul – befejezem. Nincs mit többé hozzátenni. Nem hagyok kiegészítendő kérdést a komment végén, ami további válasz(oka)t igényelne. Már akkor se üzen senki semmit, ha a végére odaírom: ti mit gondoltok? Mivel a témát befejeztem, nem gondol senki semmit. Kár.
– Ha Tücsi elkezd egy gondolatot, én a mondata másik felét elmondom helyette, befejezem. Többnyire tiltakozik, hogy nem is az a gondolat folytatása, mint amit én összezagyválok, hanem  egészen más. Miért akarom kitalálni, mire gondol? Azt hiszem, egyáltalán nem akarom kitalálni, csupán azt kívánom érzékeltetni, hogy ébren vagyok, figyelek arra, amit mond, olyannyira, hogy még folytatni is tudom ki nem mondott gondolatát. (De minek, de hogyan…)
– Ha egy barkácsfeladatba kezdek, addig nem hagyom abba, amíg a dolog el nem készül, s utána nincs feltakarítva. Nem szeretem másnapra hagyni a munkát. Egy álltó helyben befejezem.
– Ha egy cikk írásába kezdek, nem szeretek visszatérni többé hozzá. Azonnal készre írom, s átolvasással javítgatásokkal, de egy ültő helyben befejezem.
– Ha többé nem kezdek cikkek írásába, az azért van, mert év végén szerkesztőségi munkámat – befejezem.
– Ha az impresszumokban nem találjátok többé a nevemet, az azért van, mert a szerkesztőbizottsági munkáimat ez év végén szintén: befejezem.
– Ha megkérdenétek, miért nem írok könyveket, rövid válaszom: azért, mert nem lehet egyszerre végigírni a kötetet. Ezért a rövid műfajokat kedvelem, de azokat mind. Mert leülök a megírásukhoz, és fel nem kelek addig, mígnem az írást befejezem.
– Ha arra gondolok, mekkora jót tett velem a blog mint netes műfaj … kiválasztok egy témát, kidolgozom, megnézem, hogy nincs-e benne nagy slamposság, ha szükséges, kicsit belenyúlok még, ahol kell, aztán gyorsan – befejezem.
– Ha érdekel, meddig folytatom ezt a posztot, rövid válaszom: semeddig.
Befejezem.