Mickey webnaplója

Ha az ember meghal, akkor kihűl. Ugye ez elég morbid, de igaz.
Ha viszont egy ember nagyon kihűl, akkor ő is meghal.
Megfagy.
Ez pedig már nem morbid, hanem észbontó.
Észbontó a XXI. sz.-ban, hogy az EU egyik tagállamában, jelesül Magyarországon (félek tőle, hogy nem csak itt) megint és megint jelenti a tévé: rátaláltak udvarában … halálát kihűlés okozta.  
A kukatároló nálunk cseréptetős betonházikóban leledzik,
autóink a házba beépített kocsitárolóban.
Emberek pedig hajlék nélkül vagy lakásban, de fűtési lehetőség híján élnek (halnak)!
A száz sebből vérző ország ezer sebből vérző önkormányzatainak valamiképpen mégiscsak oda kellene hatni, hogy településenként önkéntesek jelezzék, ha valaki közel kerül a megfagyáshoz.
Az nem lehet, hogy erre nincs elég energia.
Miként az sem lehet, hogy nincs elég élelmiszer az alultápláltak ellátására.
A társadalom csak úgy tudja bizonyítani, hogy legfőbb érték az ember, ha gondoskodik a közjó valamilyen eszközrendszerének a megteremtésével arról, hogy oktalanul ne pusztuljanak „legfőbb értékei”.
Pénz kell hozzá?
Gyűjtsék össze célzott támogatásra,
vessenek ki annyi adót, hogy általa az elemi életfeltételek minden ember számára biztosítottak legyenek. (Nem társadalmi biztosításra, hanem  társadalmi biztonság megteremtésére van sürgős szükség. Majd utána ráérünk meggazdagodni.)
Persze nem győzöm hangoztatni: „célzott támogatásra”, de nem úgy, ahogy az a benzinben beszedett útadóval történik, s amihez képest állapotszerűen és évtizedek óta ramatyok az utak.  
Ha egymás iránti humanitásunk (szeretetünk) nem hűl ki, akkor emberek sem hűlhetnek ki halálosan, mint ahogy ez évek óta történik.