Mickey webnaplója

2011 A Család éve.
És ki tudja, még minek az éve 2011. Lehetne pl. az én évem is, amiatt, hogy idén megszűntek szerződéses kötelezettségeim. Így hát szabadságolásom éve, leszerelésem éve, obsitos létem éve. Akárminek az éve. 
Mégis nagyon fontos ez a család éve. Kizökkent világunkban kizökkentek a természetes emberi kapcsolatok is a helyükből. Így leginkább a házas kapcsolatok mentek át válságon és a családok is.
Nemrégiben olvastam egy sikeres, húszgyermekes családról. De jó, hogy van ilyen. Korábban viszont a párkapcsolattal való visszaélésekről olvastam, hogy is mondjam: amikor a gyerekek a világra jönnek, és kész. Nevelésük ezzel be is fejeződik nagyjából, és az életben tartásukról való gondoskodás is csaknem.
A házasságokra is vonatkozik: Bennük a jogoknak és kötelességeknek párhuzamosan kell érvényesülniük.
Felfogásom szerint minden emberi élet végtelenül értékes. Hogy láttassam, mire gondolok, csiszolatlan és csiszolt gyémántokhoz hasonlítom a megszületett gyermekeket. Megtalálásuk a születés, csiszolásuk a nevelés és a folyamatos gondoskodás róluk. A gyémántok arany foglalatba valók. Ez volna a család.
De vajon az-e?
Mit ér a gyémánt, ha csiszolatlanul vagy megcsiszoltan a sárba tapossák?
Megtartja-e az ékkövet a sérült foglalat?
Mit ér a sokfelé szakadt aranylánc?
Az aranylánc és a gyémántokkal ékes medál összetartoznak (szülők és gyerekek).
Ezért mondom, hogy büszkélkedésének csak a saját érdemei határáig szabad terjednie.
Legjobb tudomásom szerint hat unokánk van. Öt már nevelkedik, egy még megszületésére vár. Ez egy unokához képest hatalmas tömeg, 30-hoz képest kevéske, de én nem a mennyiséggel foglalkozom. Hanem a szülőkkel együtt örülök annak, hogy ember született/születik a világra. A többi csaknem kizárólag az ő dolguk.
A miénk, nagyszülőké mellékszólam – mondjuk a gordonka szólama. Megalapozza a hangzásokat, aláfesti a zenét, de nem határozza meg a dallamot.