Mickey webnaplója

A mai nap az irodalom jegyében telt el. Kommentárt írtam az Echóba, és bevezetőt mondtam Szabó Feri születésnapi összejövetelén. A hangulatos megemlékezés alkalmával többen odajöttek, hogy megismerjenek, s gratuláltak összeszedett gondolataimhoz. Persze az embernek jól esik az ilyesmi, de óhatatlanul beugrik egy ide is érthető(?) újszövetségi hely: De ti ne ennek örüljetek, hanem  annak, hogy nevetek fel van írva a mennyekben.
Ezt remélem.
Remélem, hogy nem alaptalanul remélem. A mérce ugyanis igen magas.
A beszédem pikantériája, hogy a róla készült írást a palacktartó tasakkal együtt Feri valakinek odaadta, mert rengeteg italt kapott. Így valaki megkapta, aki nem kérte, akinek pedig dukált, az lemaradt róla. Ám nem végleg. Miután rám telefonált, visszakerestem a gépben és email-ben elküldtem neki.
Menyem, Elvira meséli, hogy tegnap az irodában Rita említette neki: „Elvira, apósodnak holnap jelenése lesz a Liteában Szabó Feri köszöntése alkalmával.”
Vannak az ember életében még mindig újdonságok. Talán Francois már próbált aposkanak hívni tört magyarsággal. De más nem. Mindenkinek Dí-dá-dú nagyapa lettem Ágoston jóvoltából, akinek hetvenhétszer elmondtam a Lementem a pincébe… mondókát.
Most újfent szembesültem a ténnyel. Apósa vagyok valakinek, valakiknek. Vagy ha úgy tetszik: ipa.
Végül, hogy valami tartalmas is legyen a rövid összefoglalón kívül bemutatom Nektek is a lapot, melynél dolgoztam. Ezt az anyagot olvastam fel a megemlékezésen: 
Bevezető a Távlatok nevében
Kedves ünnepelt, kedves barátaim, hölgyeim és uraim.
Engedjék meg nekem, hogy a mai ünnepi megemlékezéseket egy rövid visszatekintéssel vezessem fel. Visszatekintéssel a Távlatokra, a szerkesztőségre, a Szabó Ferivel és Nagy Ferivel eltöltött időszakra.
A Távlatok közel húsz év alatt megfutotta  a magáét. Ha pontos akarok lenni, nem 88, hanem 90 száma jelent meg, hiszen a lap utolsó összevont száma a Szabó Feri és Molnár Antal összeállításában megjelent Bangha-kötet. A lapelőd Szolgálatnak jelent meg 88 száma. Mindjárt hozzáteszem, hogy a Távlatoknak egyelőre csak a nyomtatott változata szűnt meg. Az interneten tovább él.
A Szolgálatból nőtt ki, de tematikájában elvált tőle. Míg amaz elsősorban a lelkipásztorok számára készült, a Távlatok az értelmiségieket, a keresőket és mindenkit szolgált, aki  nyitott teológiára, a filozófiára, a természettudományokra és a művészetekre, elsősorban az irodalomra.
Témamerítési lehetősége igen széles körű, tekintve, hogy a jezsuita rend behálózza az egész világot, s hogy a rend sajtótermékeit rendszeresen megküldte a szerkesztőségünknek.
Ennyi idő alatt számos kolléga megfordult a szerkesztőbizottságban, akiknek hálával tartozunk. Fogadják köszönetünket értékes munkájukért. Nem kezdem el felsorolni őket, csupán azokat említem, akik már nincsenek közöttünk: Kovács István, a doki, Dékány Endre költő, Tüskés Tibor író. Nyugodjanak békében!
A bizottságban dolgoztak híres közéleti szereplők, mint pl. Nemeskürty tanár úr és hirtelenek, mint pl. jómagam.
Nem számoltam össze, hogy hány cikkírót tudhat magáénak ez elmúlt két évtized. Mindenesetre igazán élvonalbeli szakíróink voltak. Szabó Feri érdeme, hogy folyamatos munkával építette a kapcsolatot azokkal a szakemberekkel, akik olyan sokoldalúan gazdagították lapunkat. Utólag mindenkinek kifejezem innen köszönetünket értékes munkáikért.
Anélkül hogy megszámláltam volna a publikált anyagok számát, egyértelmű, hogy a legtöbb írás a főszerkesztőtől származott. Őt Nemeshegyi Péter követi a sorban, és minden valószínűség szerint Nagy Feri a harmadik legszorgalmasabb alkotó. Tartozom még megemlíteni a cenzorokat. Elsőször is az elhunyt Pálos Antal nevét emelem ki, Isten nyugosztalja! De Hevenesi Jánosnak, Benkő Antalnak is köszönet jár munkájáért és a nagyon hosszú ideje főmunkatársként is dolgozó Nemeshegyi Péternek.
Nagy Feri érdeme, hogy a lap 31 számához készült mellékletként a Magyar Papi Egység.         
Szabó Feri nevéhez kötődik a Távlatok könyvkiadása. Erről sem készítettem statisztikát. Mégis el kell fogadnotok tőlem, hogy az elmúlt évek során a szerkesztőségben közel 100 kisebb-nagyobb lélegzetű kiadvány megálmodása, korrektúrája nyomdai előkészítése folyt. Legjelentősebbek ezek közül Feri könyvsorozatai és a Prohászka-kutatás anyagai.
Köszönettel tartozom a szerkesztőség állandó munkatársainak: a tördelésért, Gergó Áginak, az adminisztrációs tevékenységért Mogyoróssyné, Fogarassy Julikának, és mindenkinek, aki bármilyen módon segítette a Távlatokat.
Hogy magam mennyire fontosnak tartottam azt munkásságot, melyet a Távlatok kifejtett, az igazolja, hogy megjelenésének utolsó évében valamennyi korábbi számot digitalizáltunk. Ezt a munkát hárman végeztük el. Felsővályi Ákosé az érdem a korai időszak számainak a szkenneléséért, Gergó Ágié a tördelésért. Magam a szöveggondozást végeztem. Meg vagyok róla győződve, hogy a digitalizált változatot szívesen használják fel további munkáikhoz maguk a cikkírók, de az érdeklődők, s a különféle témák kutatói is.
Kedves ünneplők. A Távlatok nyomtatott változata a lap ereje teljében szűnt meg. És ez nem baj. Azt tanultam megboldogult piarista osztályfőnökömtől, Vízvári Lászlótól, hogy a házibuliról akkor kell távozni, amikor a hangulat a csúcson van. Így maradandóan pozitív élményként marad bennünk. Így van ez a Távlatokkal is. A topon hagytuk abba. Ezért fogunk mindnyájan, adja Isten, hogy sokáig, jó szívvel emlékezni az együtt töltött évekre, a közös munkákra.  
Kedves Meghívottak, kedves ünnepeltek.
A többes szám nem véletlen, hiszen januárban Nagy Feri volt 80 éves, őt is Isten éltesse!
És Isten éltesse Szabó Ferit, akinek a neve után a Távlatok impresszumában mindig ez állt: teológus, író, főszerkesztő. De a lista korántsem teljes, mert Feri műfordító és jó tollú költő, esszéista, tehetséges szervező, jó énekes, igazi közösségi ember, aki a Vatikáni Rádió munkatársaitól a jóságos titulust kapta. Feri többszörösen kitüntetett, a közéletben rangos helyet betöltő személy, kuratóriumok munkatársa, egyetemi-főiskolai oktató, akivel másfél évtizedet dolgoztam szoros együttműködésben. Sokat köszönök neki.
Nem akarom elvenni a többi megemlékezők kenyerét, itt csak azt említem, hogy Feri sokoldalúsága azonnal szembetűnt nekem. Munkásságát két fő vonulatba rendeztem magamban. Nagyot és sokat alkotott az epikában (tanulmányok, esszék, interjúk, verselemzések, recenziók stb. – és lírában. Utóbbiak a versei, melyek minden sora segíti Feri arcképének, egyéniségének, lelke rezdüléseinek a megismerését. Feri igen termékeny alkotó. Legalább 40 kötete jelent meg, és több száz tanulmánya. Nagyon remélem, hogy Pázmány-kutatásai is hamarosan napvilágot látnak, de azt is, hogy még számos verssel gazdagítja az irodalmat. Ehhez kívánok jó egészséget, töretlen alkotókedvet és erőt. Ad multos annos!  Isten éltessen, Feri!