Mickey webnaplója

A mai penzum a postára vitt először csekket feladni. Onnan szerettem volna egy Margit-szigeti buszt várni, de a 34-es jött, s az is kifelé vitt Pünkösdfürdőnek. Előbb leszálltam, hogy mai gyaloglásadagom meglegyen. Nehezítette a járásomat, hogy lementem a rézsútos partra, és bokáig süllyedtem a sóderbe. Könnyítette a lelkemet, hogy találtam egy öt forintost, majd egy tízest, utána megint egy ötöst. Azonnal eszembe jutott a szakállas (anális) vicc, miszerint Tasziló és Arisztid olyat evett, ami után sürgősen a legközelebbi bokrokig kellett menniük. Megbeszélik, hogy jobb híján pénzüket áldozzák fel alfelük megtisztítására. Eltűnnek, majd kisvártatva előjön Tasziló, és megrökönyödve néz Arisztidre, akinek mi tagadás meglehetősen barna a tenyere.
– Hát nem megbeszéltük, hogy szükségképpen pénzzel töröljük meg magunkat? Én három tízest áldoztam fel erre a célra – így Tasziló.
– Ne hahagudj, kéhlek szépen – válaszolja Arisztid –, nálam csak kilenc fohint hahminc filléh volt.
Eme gusztustalan intermezzo után folytatom. Azért választottam a Dunát, mert beleszerettem azokba a képekbe, melyek szépségesen-hűségesen rajzolják meg a vízből kilógó tárgyakat. De mivel élénk szél fújdogált, szó sem lehetett ilyesmiről. A hullámok minden fényt össze-vissza törtek. Maradt a természet egyéb szépségeinek fotózása. Kiaszott füveket nem gondoltam igazán jó témának. Az állatok pedig ugrabugrálnak. A szöcske úgy ugrál, mint egy szöcske, a röpködő rovarok szintén elmozognak. Kivált a lepkék. Helyhez köthetném őket, de abba meg belehalnának. Így marad a kompromisszum. Lekapom őket, ahogy tudom. Így jártam egy kék fadongóval. Készült róla egy bemozdulós, meg egy pontos kép. Utóbbira kis árnyékot vet, hogy igyekezett elbújni a pimasz.
Mindegy.
Ezután már újra a buszmegálló felé lófráltam. Célszerűen átvágtam a frissen kaszált réten. Sarjútüske böködte a talpamat, legalábbis be-beszúrt a „tüsök” a szandálom likacsain. A busz elindult. Végigcsörömpölt a békásmegyeri lakótelep rettenetesen lepukkant flaszterjén, hogy azután Csillaghegy rettenetesen lepukkant flaszterjén folytassa az útját.
Mikor fog itt valami változni?
Egy idegenvezető mesélte kb. 20 évvel ezelőtt, hogy francia busz zötyögött az M7-esen. A derék gallok kérték a vezetőt, hogy álljon meg, mert valami nem stimmel a busszal. A  chauffeur nem állt meg, hanem  elmondta, hogy a magyar sztráda hitvány mivoltát érzékelik maguk alatt.
Hazaérkeztem, hogy pontban délben bekapjam gyógyszereimet. Majd mindenkinek eldicsekedtem vele, hogy ma én főzök. Kifli szeletek lesznek teával. Desszertnek két és fél Syncumar tabletta és egy Astrix kapszula. Hogy miért kifli meg tea?
Mert ma kenyéren és vízen élek. :)))
Az Impromtu kéziratot leadtam a Napkút szerkesztőségnek.
Visszaigazolták, hogy fogadták.
Kíváncsi leszek a sorsára.