Kiragadott részlet XVI. Benedek pápának a Béke világnapjára (január 1.) írt Boldogok a békeszerzők című összeállításából. [A dokumentum öt oldal terjedelmű.]
„…meg kell tanítani az embereknek, hogy szeressék egymást és a békére törekedjenek, ne puszta toleranciával, hanem jó szándékkal forduljanak egymás felé. Az alapvető buzdítás lényege:
»nemet mondani a bosszúra,
elismerni hibáinkat,
elfogadni a bocsánatkérést és végül
megbocsátani«, hogy a tévedéseket és a sértéseket el lehessen ismerni az igazságban,
és együtt lehessen haladni a kiengesztelődés irányába.
Ehhez az kell, hogy elterjedjen a megbocsátás pedagógiája. A rosszat ugyanis a jóval lehet legyőzni, és az igazságosságot úgy leljük meg, ha követjük az Atyaistent, aki szereti minden gyermekét…”
Maga a felhívás megfogalmazásában hasonló töménységű.
Valójában nehéz megragadni, miért is ezt a részletet választottam, hogy megosszam Veletek.
Alighanem azért, mert itt fogalmazza meg a választ arra a kérdésre, amit már Keresztelő Szent Jánostól is megtudakoltak, akik hajlandók voltak magukba szállni. Kérdésük így hangzott:
Mit tegyünk?
A pápa szerint kevés a mások eltűrése, elviselése, önmagában kevés a tolerancia. A jó szándékú közeledés bizalmat feltételez. Nélküle elképzelhetetlen ez a gesztus. A reváns ellen foglal állást.
Az őszinte és tisztességes önbírálatra buzdít, mely bocsánatkéréssel szokott párosulni.
Ezt a gesztust pozitív módon illik viszonozni, és hetvenszer hétszer is megbocsátani. Ha ez a magatartásmód hiányzik, elmarad a közeledés, elmarad a szeretet kísérlete.
A rossz jóval való legyőzése másképpen maga az irgalmasság, a mérhetetlen nagylelkűség. Az irgalom viszont az Atya szeretetének a csúcsa. Jaj volna mindünknek, ha igazságosan ítélne és nem irgalmasan.
Gyerekkoromban magát pedagógusnak tartó illető emlegette sűrűn: Aki nem teljesíti kéréseimet, annak az Isten irgalmazzon, mert én nem.
Akkor lesz itt jó világ, amikor nemcsak az Isten irgalmaz, hanem mi is egymásnak. (Bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.)
Bár megértenénk, hogy Isten nekünk is úgy bocsát meg, miképpen mi másoknak. Az ő megbocsátása feltételezi a miénket.
Tudom, hogy ez szörnyű nehéz, de nincs harmadik lehetőség.
A pápa is tudja.
Joggal ítéli úgy, hogy ez egy nagyon hosszú folyamat.
2012.12.20. 16:54 emmausz
Két perc a békeszerzőkről
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr885169965
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek