Mickey webnaplója

A pörgős nap(ok) után beállt a csend. Munka van: megint korrigálok, de e magányos munkálkodás feltételei megváltoztak. A „pörgős nap” óta, Csia jelezte, hogy szerencsésen megérkezett az USA-ba, Micáék elköltöztek, s ma délelőtt nem láttuk se a felnőtteket, se a picikét. Tegnap megjegyezte Elvira, hogy milyen átlátható rend van a lakásban. Hát hogyne volna. Hármuk összes bútora, ruházata, berendezési tárgyai kikerültek innen. Mindent széjjelebb huzigáltunk, hogy a két teljesen kiürült szobácskába is kerüljenek értelmes helykitöltő dolgok. 
Azt is mondhatnám, az operettszöveggel azonosulva, hogy „árva a ház, nincs kacagás, kettecskén, bús öregem, könnye pereg, úgy pityereg, mint két gyerek.”  De hát erről azért szó sincs. Bár Tücsi is itthon van, elférünk csendben egymás mellett, mindketten végezzük tennivalóinkat. Én javítgatom a szöveget, ő meg függönyt szeg, ha jól sejtem. (Igen, jól.) 
Déli gyógyszereimet bekaptam, déli ebédemet még nem.
Most hát felállok, és megmelegítek valamit a frigóból.
Ebédszünet.
A tegnapról maradt úttörőgombóc (alias: tarhonya) landolt bennem immár cserkészkolbász nélkül. Hogy is bírnák ki egymást?
Nem kegyelmeztem a ZORBAS névre hallgató őszibarack-konzervnek se. Alapos pusztítást végeztem benne. Csak azt az olajoshordóra emlékezető roggyant horganyzott dobozt sajnáltam a szemétbe dobni. Olyan pofás ceruzatartó lehetne belőle. De hát nincs rá szükségünk. Kerámia köcsögökben vannak az írószerszámok.
Bezzeg a szomszéd nem sajnálta kidobni fiacskája alig használt, kinőtt gumicsizmáját. Kutya baja sincs a lábbelinek, azaz hogy mégis. És ezt én viszont sajnálom. A fekete lakkozott gumicsizma teli van szórva fehér kontúrú halálfejekkel. Megtarthatnám – gondolva növekvő unokáimra –, de halálfejekkel?
Hát nem is tudom.
Hátha öt év múlva már csak obszcén jelenetekkel körbefirkált csizmákat lehet kapni.
Mindennap megnézem a freeblog.hu kiírását. Hátha megjavult már a több mint egy hónapja döglődő webhely.  De nem. Továbbra is ez a szöveg áll a nagyérdemű érdeklődők rendelkezésére: „Új alkatrészre várunk. Mindenkitől elnézést kérünk, hogy tovább húzódik ez az állás.”
Nekem egy igen régi emlék jön fel emlékezetemből: „ASTORIA INTERNACIONÁL”. A sok időt megért és sokat látott épületen öles szalagreklám futott végig a fenti felirattal. Egy újság, már nem emlékszem, melyik, naponta közölte az eltelt napok számának növekvő sorrendjét feltüntetve: Észrevételünk ellenére már (mondjuk) 54 nap óta nem távolították el az Astoria téves helyesírású reklámszövegét, és ott éktelenkedik tovább is a semmilyen nyelven nem értelmes reklám: ASTORIA INTERNACIONÁL.