Mickey webnaplója

 Szívem szerinti ez a neten talált szöveg, melyet dőlt betűs kommentárjaimmal egészítek ki.
„Az önkéntes egyszerűség – vagy tudatosan egyszerű életmód – legfőbb jellemzője, hogy csak annyit fogyasztunk, amennyi életünk fenntartásához szükséges. 
Így van. Azt szoktam fogalmazni, hogy egy centivel sem akarok többet autózni, mint amennyit szükséges. A nagy kérdés, hogy mennyi is a szükséges. Lehetne-e kevesebb, esetleg semennyi? Mivel szolgálom jobban egészségemet? Ha idősödve tovább sanyargatom kopásban lévő ízületeimet, vagy ha kímélem?
Ez nem aszkétizmust vagy szegénységet jelent, hanem tudatos, aktív döntést arról, hogy mi és mennyi „elegendő” számunkra.
Azok, akik ezt az életmódot választják, különböző személyes okok miatt teszik ezt:
– mert növelni szeretnék a családjukkal, barátaikkal, szeretteikkel eltöltött ún. “minőségi” időt;
Ez teljesen kedvem szerinti felvetés. Nincs nagyobb kincs, mint a szeretteink körében létrejövő személyiségcsere. Amikor is a bennünk felhalmozódó értékeket, tapasztalatokat szeretetből kicseréljük. Legfőbb ellenségei: a tévé, a számítógép és a mobil. A tévé, mely nagyon érdekes és személytelen dolgokkal csiklandoz bennünket, a videó, mely kedvünkre szórakoztat olyasmikkel, melyekhez többnyire semmi közünk, ráhatásunk stb. (Tévéből egy van a családban.) A számítógép: ebből a közelmúltig négyünknek hat volt. Három „asztali” PC és három laptop. A 15 hónapos Levinek semmilyen PC-je nincs ez idő szerint. A PC-re vihetem saját szövegeimet, és az általam készített álló/mozgó képeimet. Emailen, facebookon, blogon, stb. megoszthatom a világgal vagy kisebb-nagyobb csoporttal, amit akarok. Időrabló. Az olvasásuk, a képek folytonos nézegetése is. Ezekhez járul még a mobil nonstop használata. Megléte óta nem itt vagyok, hanem a virtuális mezőben társalgok valakivel, amely azzal jár, hogy a biológiai közelségemben lévők kiesnek társaságomból. Mobilom nincs, ebben ártatlan vagyok, amennyiben nem kapom kölcsön a hívott felet egy kis eszmecserére. Ezeket azért írom, mert nem nevezhetem igazán közösséginek azokat az embereket, akik szabadidejük jó részét ezekkel a masinákkal töltik. Nevetséges, de nemritkán megtörténhet, hogy a családtagok egymástól PC-n kérdezik meg: Nem láttad valahol a papucsomat, drágám? Mivel magam is művelem a virtuális adatszolgáltatást és munkát, vétkesnek ismerem el és fel önnönmagamat is. Mea culpa…                   
– hogy csökkentsék ökológiai lábnyomukat;
Ami még megehető, azt inkább „pocsékba hagyom menni”, mint kárba. Azaz a régebbi ételeket fogyasztom, hogy ne dobjuk ki őket. Amolyan „befejező embernek” ismerem magamat. Egyszerűbb azoknak, akik kutyát tartanak. Feletetik velük a maradékokat.
– hogy tegyenek a világban létező egyenlőtlenség ellen;
Én katolikus-kommunista vagyok. Vallom, hogy Isten előtt minden ember azonos méltósággal rendelkezik, ennél fogva azonos mértékű részesedés is illeti meg a világ javaiból. Ide nem sorolom a luxus javakat, de az alapellátásúakat igen. Most nem megyek bele abba, hogy miket vélek ezek közé tartozni. Csak általánosságban: életszükségletek kielégítését szolgálókat. Gondolkozási, gyülekezési, vélemény-, vallásszabadság, alapvető élelmiszerek, munka, lakás, ruházkodás, stb. 
– mert stressz-mentesebb életet szeretnének élni;
stressz-mentes élet csak demokráciában létezhet, mert demokrata az, aki nem fél. De mondja meg valaki, látott-e már megvalósult demokráciát? Addig marad a felvállalt szeretet, szolgálat, a kihívások sorsszerű elfogadása … és szükség szerint a Xanax.
– hogy egészségesebben éljenek;
Bion-bion bioélelmiszereken kellene mindnyájunknak élni. Lehet, hogy a románoknak igazuk volt, amikor konyhakerti növényeket vetettek a panelházak előkertjébe, szabad közterületekre. Miért nem almafák, szilvafák és barackfák állnak az utcákon? Ki érti ezt? Itt is bűneim vannak, amennyiben az üzletközpontok élelmiszer-vegyipari gyártmányaival sorvasztom magamat és családomat. Kerülni kellene az üzletközpontok kísértéseire vezető alkalmakat, mert visszaélnek naivitásunkkal, és lassan ölő mérgekkel etetnek minket.   
– mert vallásuk, politikai és/vagy személyes meggyőződésük erre ösztönzi őket...
Az eddigi megjegyzéseimből kiderül, hogy mindezen szempontokból az egyszerűbb életmód felé orientálódom.  
Az egyszerű életmódot választók tipikusan arra törekednek, hogy megszabaduljanak a fogyasztói társadalom elvárásaitól. Fontosabb számukra a személyes függetlenség – és sok esetben a közösségépítés – mint az anyagi növekedés, amely meggyőződésük szerint gyakran akadályozza személyi fejlődésünket és elégedetlenné tesz minket.
Egyetértek. Bár nyitottabb alaptermészettel áldott volna meg sorsom. Így is elindítottunk néhány csoportot, pl. agapé, hogy az osztozkodás részesei, élménygazdagsága élvezői és táplálói legyünk. Fontos, hogy az önkéntes egyszerűség nem aszkétizmust, vagy szegénységet jelent, hanem tudatos, aktív döntést arról, hogy mi és mennyi „elegendő” számunkra. Ennek megfelelően az életmód követői nagyon sokféle megoldást választanak életük egyszerűbbé tételéhez – ami közös bennük, hogy kevesebb anyagi fogyasztásra és magasabb életminőségre törekszenek:
Egyétértek: vallom, próbálom.
Elhatározás, hogy kevesebbet dolgoznak, és így kevesebb bevételük (de több idejük!) lesz;
Ez rám alig vonatkozik: főállású nyugdíjas vagyok.
Kevésbé jól fizető, de nagyobb személyes elégedettséget jelentő munkát, hivatást választanak;
Életem utolsó két évtizedében biztosan azt csináltam, amiben szinte mindig kedvem telt, noha sokszor idővel küszködő, megfelelni akaró, idétlen megfogalmazásokkal birkózó szakterületen dolgoztam – mégis kedvemre és tehetségem kibontásával. 
Úgy döntenek, hogy kisebb otthonba és/vagy vidékre költöznek;
Előtte állunk. Kirepültek a madárkák, üres a kalitka… Szerintem vidékre születni kell. Idős korban ekkora váltás nem biztos, hogy jót tesz.  
Elkezdenek kertészkedni, földet művelni;
Dettó. Ablak mögül nézem a földet túró emberek rózsás arcát, megelégedettségüket a jól végzett munka láttán. Én ehhez nem értek, azonnal eredményt szeretnék, nincs igazán érzékem hozzá. Ráadásul szívem szakadtáig kihajtanám magamat. 
Áttérnek az autómentes életmódra;
Fent erre kitértem. Autómentes életmód nekem egyben beszűkült életmódot is jelentene. Keveset kívánok autózni. 
Több önkéntes munkát és tevékenységet vállalnak, aktívabbá válnak közösségükben;
Egészségügyi kérdés függvénye az egész. No meg az irányultságaimé. Teszem, amit tehetek.
Tudatosan törekednek arra, hogy csökkentsék fogyasztásukat, újrahasználjanak és megjavítsák az elromlott dolgaikat ahelyett, hogy újakat vásárolnának.
Ezeken mind rajta vagyok. De: még szerkezetpanelek cseréje sem egyszerű. Nehezen válok meg még szolgáló eszközeimtől, s szeretném őket sokáig használni. Az ipar tesz érte, hogy ez ne így legyen. Nem vonz az újra cserélés lehetősége. Csupán elviselem, ha elkerülhetetlen. Vonatkozik ez ruházati cikkekre, élelmiszerekre egyaránt.  
Elgondolkodtató, hogy különböző felmérések szerint egyre többen választják a tudatosan egyszerűbb életmódot: Ausztráliában, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a lakosság kb. 25 százaléka egyszerűsíti életmódját.”
Nem gondolkodom el rajta, mert természetemből következik az egyszerűhöz való vonzódás az USA, az EK nélkül is. Mondom, hogy katolikus kommunista vagyok. Katolikus, aki mindenkivel osztozkodni kíván szeretetből, és mert Isten végtelenül egyszerű (ezért nem értjük meg), másrészt a világ javainak a szűkössége azért az, mert nem a szeretet az elosztás alapja, hanem a birtoklásvágy ösztöne. Ha kommunistán az a személy értendő, aki a legszükségesebbek birtoklása ellenében tehetsége bedobásával tesz erőfeszítéseket a természet/teremtés fejlesztésére, akkor én kommunista vagyok. De a szónak csak ebben az osztozkodós értelmében.