Mickey webnaplója

Közöm van a hársfához. Először a dallamát ismertem meg még hegedűs kisdiák koromban. Schubert Lindenbaum c. darabjárt minden hangszert tanuló ismeri, gyakorolja, megtanulja. Nem nehéz technikailag, dallama fülbemászó.
Schubert, aki rövidre szabott életében több mint 600 dalt komponált, a mendemonda szerint rácsodálkozott olykor, ha bizonygatták neki: te írtad ezt a nótát. Nem okvetlenül emlékezett rá.  
A hatszázat nem véltlenül írtam. Alighanem Guinness-rekord a maga nemében.
Tudomásom szerint a Beatles-slágerek száma se éri el ezt a mennyiséget.
Ráadásul Schubert egyedül írta valamennyit.
A hársfa persze leginkább egy nagyra nőtt növényfaj.
Sok lehet belőlük Berlinben a Lindenallén, de még több ugyancsak ott a Lindenbergen.   
Itthon is bőven előfordul. Pl. fasort alkotott Zuglóban a Gervay utcában. Koranyáron, amikor virágozni kezdett, mámorító illatáradat fogadta az ott sétálókat.
Mindez azért tör fel bennem, mert a házunk rétre néző erkélyétől húsz méterre áll egy szépséges és sudármagas, formás hársfa. Éppen napjainkban virágzik.
Romló fülem nem érzékeli a zsongást, amit a virágokon tobzódó apró szárnyasok véghez visznek. Ám nem romló orrom érzékeli a hárs semmi mással össze nem téveszthető illatát. A déli szél behozza a lakásba is, átjár bennünket az illatár. Ingyen perfűm!
És akkor még nem szóltam arról, hogy szabad teret birtokolva milyen tempóban nőtt föl az orrunk előtt ez a szépséges növény. Arányos és kiterjedt a lombkoronája, talán utóbbinak köszönhető, hogy ilyen tömény fenséges illatot ont magából.
A nyárkánonból néhány sor biztosan érvényesül mostanság nálunk.
Napsugárban úszik minden, száll az illatár. Nyár van, nyár! Röpke lepke szál virágra, zümmög száz bogár.
Hogy milyen lepke, nem tudom, de rajzásuk lehet a kinézetre nagyobb testű molylepkére emlékeztető fajnak, mert korareggelenként sok mutatkozik belőlük. Sokkal több, mint a fehéren libegő káposztalepkékből.
Aki végigolvasta a posztot, igazat fog adni nekem: Itt az uborkaszezon.