Mickey webnaplója

– Egy-két évtizede pályázatot írtak ki nyelvi játékok, szójátékok kreálására, ismertetésére, kitalálására. Beküldtem. A zsűri udvariasan közölte, hogy nem nyert. Hogy is nyert volna. Senkit nem ismertem közülük, s ajánlás se egészítette ki az anyagomat. Nem tudom, aztán mi lett vele. Talán „fönn” kering virtuális bolygónk körül, mint egy intelligens szemét.
– Mindez azért jutott eszembe, mert a Tinta kiadó hirdeti Grétsy László Nyelvi játékok könyve vagy valami hasonló címmel azt az anyagot, melynek témája a hangok, a szavak.
– Játszottunk mi is a nyelvvel kiscsoportunkban. Nem mindenkit érdekelt, de sokáig műveltük néhányan. Valaki bedobott egy alig ismert szót, s ki kellett találni, kikutatni, mi a jelentése. Ilyen volt a sinkó. Volt, aki somfára tippelt. Versből jött elő, valahogyan így: ledobta sinkóját. Gondolkoztunk eleget rajta, hogy mi lehet. Van-e köze az elsinkófál igéhez. Utóbb ráakadtam. Az egykori debreceni diákok süvegét hívták ezen a néven. Persze ez csak egy szó volt a sok közül, amelynek ismertük alakját s kerestük az értelmét.  Olykor segített a Czuczor-Fogarasi, máskor nem.
– Adódtak aztán olyan helyzetek is, amikor az élet mellém sodorta emberek szóhasználata tett fel kérdőjeleket. Öreganyámtól hallottam az ampát, a cekkert, a pasasér hajót. Sok embertől sokfélét.
Tegnap egy Móra novelláskötetet olvastam nagy-nagy élvezettel. Szókincsét olykor nem könnyű követni. Tele van ez a könyve olasz, német, latin, angol és régi magyar, valamint tájszavakkal, ezeket aztán megspékeli saját nyelvi leleményeivel is. Olykor lelassítja az olvasás tempóját, hogy kihüvelyezzem, melyik mit is jelent. Közben felsejlenek bennem nálam idősebb emberek, akik hasonló szófordulatokkal éltek. Néhányat illusztrálásképpen ideidézek közülük.
Abafi. Jósika regénycíme. A gimnazista időkbe visz vissza. Jelentése kb. földi. honfitárs.
A gyufaszál régi nevét sose találom ki, ha nem írja ide a szerző: águcs. A bakonya pedig árusok utcája jelentésű szerinte. A kóla az ő korában kordéféle lehetett, amit a csacsi húzott.
 „Három angyal fejem felett: Egyik megőriz engemet, másik szemem zárja, a harmadik lelkem várja”. Vajon ismeri-e volt főnököm és ismeri-e Erdélyi Zsuzsanna?
Itt van aztán az olasz graffito, legalábbis ebben a formájában írja le Móra a házak falára firkált gyerekrajzokat.
Itt egy szögedi akcentussal írt mondat. „Úgy nézöm, valahun möghibította a tekinetös úr a dolgot.”          
elhibázta értelmű ez a möghibintotta.
1925-ben ír antiszemitizmusról. Igaz, Karinthy meg 1916-ban leírja: televízió. És nem is sokat téved.
Puruttya szájtátó. A puruttya tájszó. Egykori főnököm is emlegette ostoba fajankó, együgyű értelemben. A duttyán szót is alkalmazza, csakúgy mint azt Tömörkénynél lehet olvasni, afféle apró vendéglő, ivóhely neve a pusztaiak körében.     
Nemcsak József Attila emlegeti Horger Antalt, Móra is, akinek a nevét tudós barátja magyarázta. A Móra Árpád-kori keresztnév. Maurusból lett, és Mórocskát, Mórickát jelentett.
Még ideveszem az espressót is.  Móra korában így hívták a sűrű, nyomás alatt kigőzölt kávét. Ittak egy espressót.  Nálunk ezt a szót az én generációm magának a kávéházakat felváltó hangulatos, kisebb vendéglátóhelyekre alkalmazta. Ha valaki itt kávét kér, akkor egy presszókávét, egy duplát (Hol van már a szimpla? Ugyanott ahol a pikoló világos sör.), egy feketét hozat ki magának. 
Nincs igaza Kolozsvári G. E.-nek, aki egyik könyvében megjegyzi így valahogy, hogy a nyelvészet nem más, mint onanizálás a nyelvvel, a szavakkal stb. Az műveli, akiből nem lett író. Nagy-nagy tévedés ez, mintha gőg csendülne ki sommás ítéletéből.