1. Tegnap ígértem, hogy írok Vörös Győző egyiptológusról a vele készült interjúkötet megidézésével. Elöljáróban annyit, hogy Bíró püspök még nem volt püspök, amikor Pécsen szolgálva ministránsává, lelki vezetőjévé vált egy kissrácnak, aki már ekkor elhatározta, hogy egyiptológus lesz. És az lett már 22 éves korában. Olyan sikeres ásatásokat végzett odakint, hogy nincs 30 éves, amikor ismert kutató, és irigyelt a szakmában. Egy előadása után elkérték publikációit, hogy PhD fokozatban részesíthessék.  Vagy öt nyelvet beszél. Ez az ember mélységesen hisz Istenben. Ezért nyilatkozik úgy, ahogy alább következik. Tehát jönnek az ő megfogalmazásai:
– A férfiak nem azért simogatják az asszonyaik hátát, hogy simább legyen a bőrük, hanem, mert szeretik őket.
–  Az arab, ha azt mondja: Entá mágári! (magyari), ez azt jelenti: Gyors vagy! Ilyen a hírünk.
– A szakmai féltékenység rosszabb, mint az emberi, legalábbis azt mondják, akik megtapasztalták … Magyarországon van egy láthatatlan kasza, ami pörög. Ha valaki kidugja a fejét, annak egy pillanat alatt lecsapják. …de: Azt a fát szokás dobálni, amin gyümölcs van.
– Az ember ne azért végezze a munkáját, hogy megveregessék a vállát. Nagyon veszélyes játék, ha valaki plecsnikre vagy kitüntetésekre vágyik. Akkor az egész lénye fog elveszni.
– Az ókori egyiptomiak fogalmaztak így: „millió évekre született”. Ha valaki önmagáról tudja, mert fölismerte önmagában, mert érzi, hogy örökéletű teremtmény, akkor ez a néhány évtized a Földön, ez guggolva is kibírható.
– Az viszont fontos: Milyen a viszonyom önmagamhoz, tudok-e reflektálni önmagamra? Milyen a viszonyom a túlvilághoz, tudom-e, hová tartok? Milyen a kapcsolatom a családommal, a gyermekemmel, a szüleimmel, a baráti körömmel, az emberekkel; ezeken kívül teljesen másodlagos kérdés, hogy az embernek mi a hivatása vagy a szakmája.
– Vannak olyan alapértékek, amelyeken nem változtatunk. A legfontosabb, hogy az égiekkel rendben legyen az ember. Jól eső érzés betérni egy üres templomba. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a feleségemmel tudunk közösen imádkozni.
– Iszlám teológusok mondják: Nincs individuum. Az Isten olyan, mint az elektromos áram: ha rá akar valaki hangolódni, fényt, meleget, mindenféle jót kaphat, vagy akár hideget, hiszen légkondicionáló a másik oldala a jónak egy afrikai országban. Ha azonban nem akar ráhangolódni, az elektromos áramra, akkor nem részesül benne. Ez passzív, hideg istenkép. De az Isten [Allah] létét nem kérdőjelezik meg.
– Azt hiszem, kisstílűség lenne azt mondani, hogy erre vagy arra a leletemre büszke vagyok. Hogy szakmailag mire vagyok a legbüszkébb? Azt hiszem, arra, hogy 33 éves fejjel még mindig tudom azt, hogy nincs mire büszkének lennem. [Mélységesen egyetértek vele.]
– Bármennyire is úgy néz ki, hogy tüchtig megszervezem az életemet, és pikk-pakk, minden saroknál tudom, hol kell fordulni… sokkal inkább arról van szó, hogy nekünk önmagunkról le kell tudni mondani: rá kell tudni hagyatkozni a Gondviselésre és arra a tűzre, ami hajtja az embert.       
2. Ferenc pápától az idei adventben
– „Szüleink és nagyszüleink úgy mondták, jobb egyszer pironkodni, mint sokszor elsápadni. Egyszer belepirulunk, feloldozást nyerünk és továbblépünk. Én is gyónok kéthetente, hisz bűnös vagyok. A gyóntatóm meghallgat, utat mutat és feloldoz, mindannyiunknak szüksége van erre a megbocsátásra."
– Mondjátok velem: »Uram, Jézus emlékezz rám! Jó akarok lenni, de nincs hozzá erőm, mert bűnös vagyok. De Jézus, kérlek, emlékezz rám, Te megteheted, mert Te vagy mindennek az alfája és ómegája«.”
Mára legyen elég ennyi.