Egyedül hallgatom két fülem zúgását, ha kevésbé köt le az éppen olvasott könyv. Persze, mert hidegfront jön, vagy megy, vagy nincs, vagy kettős front van, vagy mert elmúltam 67. Próbálom a nap óráit szakaszolni, ez jó a monotónia ellen, és a legalább részben eltérő foglalatosságok másképpen terhelik agyamat. Ma pl. délelőtt a pápa tavalyi beszédeinek, megnyilatkozásainak a megszerkesztésével kezdtem. A napi adag 10 db A/4-es, hogy előbb-utóbb csökkenthessem a tempót. Az általam becserkészett megnyilatkozásai több, mint a felével kész vagyok. Egyelőre tavalyi tevékenységét preparálom. Kicsit formát adok neki, egy elmélkedésnyit teszek egy cím alá, kicsit gondolkodom egy alkalmas címen. Valójában azt kellene megfogalmazni, hogy az anyag a pápa észjárásán keresztül láttatja vallásunk, hitünk mozaikkockáit. Aki egy évnyi beszédet, levelet elolvas, az meglehetősen pontos képet kaphat arról a letisztultságról, ami Ferenc pápára olyannyira jellemző. Engem levett a lábamról intellektusa, embereket megszólító karizmája, azonosulása a világ valamilyen vonatkozásban szegény, perifériára sodródott, háttérben meghúzódó, megvetett rétegeivel. Ezt szeretném megmutatni. Nem kell hozzá egyéb, mint egy olyan ütős cím, ami két három szóban ugyanezt mondja el. Ma ez jutott eszembe: Ferenc pápa, „aki kincseiből újat s régit hoz elő”. Azért ez, mert evangéliumi idézet, s amit mindig is vallott az egyház, azt ő teljes gazdagságában képes megmutatni a mának.
Egyszerű,
lényegre törő,
irgalmas,
empátiával élő,
magához ölelő,
mindenkit meghívó,
mindig Istenre mutató,
békeszerető,
az embereket közös cselekvésre szeretettel rábíró,
közöttünk élő valaki ez a pápa.
Prédikációiban, leveleiben, improvizálásaiban, tanításaiban az előzőek csillannak meg mai köntösben, az átlagműveltséggel bíró emberek számára közérthető megfogalmazásában.
Már keverem Pióval, aki az imádkozó női közösséget arra biztatta, hogy mosollyal az arcukon imádkozzanak. Ferenc pápáról alig láttam másféle képet, mint nevetőset, mosolygósat. Annak ellenére, hogy elég cifra világban kell rendet vágnia. Mintha ő fogadta volna meg Pietrelcinai Szt. Pio szavait.
Mint írtam, belevetettem magam egy kézirat elolvasásába, hogy véleményezhessem. Hát haladok, ahogy tőlem telik.
A fülem pedig zúg rendületlenül.
2014.01.14. 16:25 emmausz
Varietas delectat, monotónia untat
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr225758322
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek